Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

(7) A levélben ismételten találkozunk meghitt, kedves meg­szólítással. „Szeretteim" — szó szerint: szeretettek. A görög szó önkéntelenül is emlékezteti az olvasókat Isten szeretetének su­gárzására, amely ott világol és melegít a levélíró feléjük forduló szeretetében. Ezzel máris a szakasz témájánál vagyunk. A „pa­rancs", amelyről szól, a szeretetet foglalja magában. „Nem új pa­rancs" — hangsúlyozza. Ez talán halk célzás a gnosztikus keresz­tyének, az olvasók között szerepet játszó tévtanítók minden áron újságot hajszoló törekvésére. Bármennyire újszerű is a jánosi gondolatvilág, mégis hangsúlyozott a kapcsolata a régi őskeresz­tyén tanítással. A levélben a szerző súlyt helyez rá, hogy meg­mutassa mondanivalójának az egyházi hagyományba való bele­ágyazottságát. „Régi parancs" a szeretetről szóló a levél olvasói­nak életében. A „régi" jelző nem az ószövetségi törvényre céloz, amely a felebaráti szeretet parancsát magában foglalta, ahogyan azt Jézus kiemelte (Mk 12,28—34). A szeretet általános emberi, ősi jelentősége sem jöhet szóba. A „régi" megjelölés magyarázata: „kezdettől". A szó a kezdő időpontot jelöli. Világos utalás a ke­resztségük alkalmából kapott tanításra: ez a parancs „az ige, me­lyet hallottatok" — mégpedig egy meghatározott időpontban, amint azt a görög igealak kifejezi. A keresztelési intelemre való utalás mellett ott lebeg a mondat hátterében a történeti Jézus szavára emlékezés: a szeretetről szóló „ige" — amelyet az ol­vasók megtérésük idején hallottak — Jézus tanításából szárma­zik. A szeretetnek Jézus által hirdetett parancsával az olvasók akkor találkoztak, amikor a keresztyén igehirdetés hatókörébe kerültek. „Régi" tehát ez a parancs kettős értelemben: a keresz­tyénség akkor már több évtizedes múltjára tekintve, de régi az olvasók életében is, akik nem most, hanem már régebben lettek keresztyénekké. Szójátéknak tetsző fordulattal folytatja (8): „Másrészt új pa­rancsot írok nektek". A „régi" és az „új" jelző alkalmazása a szeretet parancsára ·— nem szellemeskedő nyelvjáték. A „régi" megjelölés történeti megállapítás, az „új" pedig tartalmi megha­tározás. Bizonyos fokú, de nem teljes összecsengést érzünk János evan­géliumával, mely Jézus szavát így közli: „Űj parancsot adok nek­tek, hogy szeressétek egymást, ahogyan szerettelek titeket, hogy ti is szeressétek egymást" (13,34). Láttuk már (a „parancs" 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom