Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nak kifejezéséhez, hogy Krisztus megváltó, a bűnt Isten előtt eltörlő műve a mában érvényes, 2,1—2 magyarázatának összefoglalása Az előző szakasz megrajzolta a hivő ember kettős helyzetét: az Istennel való közösséggel összeférhetetlen a bűn cselekvése; de nem lehet keresztyén élet bűnbánat nélkül, mely szüntelenül veszi Isten bocsánatát és bűnöktől tisztogató erejét. Ebből a helyzetből két személyes, lelkipásztori tanács következik itt: biztatást kapunk bűneink leküzdésére, de ugyanakkor vigasztalást meríthetünk vétkeink közepette Krisztusnak a keresztyén ember jelenébe nyúló, Isten előtt vétkeinket eltörlő megváltó szolgálatából. Krisztus bűnbocsánatot adó műve a hivők körén túl az egész embervilágot átfogja. KITEKINTÉS Istenről — mitológiai nyelv nélkül? Az utolsó évtizedekben, fokozódó hevességgel folyik a vita a külföldi teológiai és egyházi berkekben: hogyan lehet egyáltalán Istenről beszélnünk? Az éles eszmecsere mögött többek között az a felismerés húzódik, hogy a keresztyén gondolkozásban és beszédben olykor mitikus jellegű képek jelennek meg az Istenről. János levelének most olvasott szakasza nyomán például előfordul, hogy hivő emberek a szószóló Krisztusról olvasott igét mindjárt szemléletesen képzelik el, mennyei trón alakjában, ahol Isten a régi királyok módján hallgatja a mellette álló pártfogónk kéréseit. Azzal is találkozunk néha, hogy hivők Krisztus bűntörlő szolgálatát úgy jelenítik meg lelki szemük előtt, mintha a megfeszített Krisztus kiömlő vére ráhullana egy láthatatlan oltárra a mennyben, Isten lába előtt, hasonlóan az áldozati vérhez az ószövetségi oltárokon és általában az ókor vallásos világában. S fenyeget a veszély, hogy ezeket az elképzeléseket mintegy fényképfelvételnek veszik a mennyről. Ha ilyesféle képek a Szentírás nyomán halványan vagy erősebben vetülnek lelkünkben bibliaolvasáskor, igehallgatáskor —, ez így mitológiai jellegű gondolatnak látszik. 65