Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
Lehet ezen segíteni? Két út kínálkozik. Az egyik: Istenről való kijelentéseinket és gondolatainkat próbáljuk megtisztítani — amennyire lehet — az antropomorf, az emberszabású elképzelésektől. Ez teljes mértékben nem sikerülhet, mert az Istenről csak emberi módon tudunk gondolkodni és beszélni. Ha kimondom: Isten szeret, haragszik, szól, megbocsát... — már pedig ezek a keresztyén hit alapvető bizonyosságához tartoznak —, máris emberszerűen rajzoltam az Istent, mert emberek közötti kapcsolatból ismert történésekkel jellemeztem. Ezzel azonban nem tettem mást, mint dadogó emberi nyelven kifejezni próbáltam, amilyennek az Isten megmutatta magát nekem, megtapasztaltatta magát velem. Bár így emberi fogalmaink köréből teljesen kilépni soha nem tudunk, mégis van értelme annak a vállalkozásnak, hogy Istenről megpróbálunk beszélni nem-mitikus nyelven. Ennek érdekében a modern teológiában jelentős szellemi erőfeszítés történik. Újszerűen hangzó megállapítások születnek Istenről, melyeket elfogadhat a modern gondolkozású keresztyén hivő, ha a Szentírás Istenről szóló mondanivalóját helyesen szólaltatják meg, de kiemelik az ókori mitikus világképből. Feszítő, fontos kérdése az egyháznak: mennyit és mit mondhatunk becsületesen a modern korban Istenről? A másik út: nyugodtan használjuk a bibliai nyelvet és képzeteket Istenről, de közben tudjuk, hogy ezek csak képek, jelek, távoli homályos tükörcserepek róla. Csupán sejtetik a valóságot Istenről, de nem mutatják közvetlenül (1 Κ 13, 9—12). Az előző út inkább a teológusoké és a filozófiailag is gondolkodó hívőké. Ez a másik út viszont a legegyszerűbb keresztyén hivőé is lehet. A most olvasott levélbeli kis szakasz láttán is próbát tehetünk e második út gyakorlati megvalósításával. Miközben olvasunk az Atyánál közbenjáró Krisztusról, nem tekintjük ezeket a szavakat távcsőnek, amellyel bekukkanthatunk a mennybe, hiszen ez különben sem a kék ég „mögött" rejtőzik. Ha valóságosan vennénk a leírás képtartalmát, csak költött mesét, azaz mítoszt kapnánk. Vegyük egyszerűen az itt olvasottaknak a jelentését: Isten megbocsát nekünk napról napra Jézus Krisztus mában is folytatódó megváltó szolgálata által. Krisztus művének aktualitása rejlik ε jánosi szavak mélyén. Ezt ragadjuk meg, ezt visszük magunkkal, ez tölt el örömmel, megnyugvással és biztató erővel. 66