Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nem említi, de többször feltételezi (H. Windisch). Elgondolkoztató az egyik kutató feltevése a levél „liturgikus irányvételéről" (O. Cullmann). A „vallani" szónak már megfigyelt ünnepélyes, liturgikus csengése hasonlóra figyelmeztet. Mindezek ellenére nem tarthatjuk a szakaszt — és az egész levelet — „a keresztséghez való visszatérésre" biztatásnak (Nauck). Nem korlátozhatjuk a bűnvallásra intő szavait liturgikus istentiszteleti használatra. János a mindennapok hitbeli gyakorlatát akarja elérni a bűnök megvallásával, a bűnbocsánat elfogadásával és a bűnök elhagyásával, de ezen a lelkipásztori tanácsán halványan átvilágít a keresztségre emlékeztetés s az istentiszteleti összejövetelre utalás. Ezzel János ismét hallatlanul újat mond az Üjszövetségben. „A levél az egyház történetében első alkalommal fejti ki tételszerűen a simul justus, simul peccator (egyszerre igaz, egyszerre bűnös) témáját. Vagy másként: a keresztyén ember életében a naponkénti bűnbocsánat szükségességét" (E. Käsemann). Az őskeresztyénség számára a bűnbocsánat Krisztus halálában megtörtént és ezt a keresztség egyszeri eseménye közvetítette. János hangsúlyozza itt először: a keresztyén ember életéhez állandóan hozzátartozó hitbeli feladat, hogy vétkeit megvallja Istennek, vegye Istentől a bocsánatot és bűnei leküzdéséhez az erőt, Jézus Krisztus halálának bűnbocsátó és bűntől tisztító hatása által. 1,5—10 magyarázatának összefoglalása Jézusnak Istenről mondott tanítását a levélíró saját és az olvasók jelenének gondolatvilágában fogalmazza meg. Isten: világosság, ez az ő isteni mivoltát, tökéletes szentségét és jóságát, minden rossznak, bűnnek, látszatnak, a halálnak ellentétét jelenti, ahogyan Isten való lénye feltárult Jézus Krisztusban. Mai nyelven „az Isten világosság" így hangzanék: Isten — Isten! Vele közösségben lenni hivő életet kíván. Ennek jellemzője egyrészt a jó cselekvése, a bűn kerülése, másrészt a meg nem szűnő bűnbánat. Így kerülnek a keresztyén emberek egymással is igazán közösségbe, s veszik Krisztus halálának áldásaként naponta a bűnbocsánatot és bűneikkel való küzdelemhez az er;őt. Isten így lesz igazán Isten a bűneitől szabadulni igyekvő és mégis maradandóan bűnös ember életében: ő adja a megtisztulást a bűnbocsánatban és egyes bűnöktől való szabadulásban. 58