Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Krisztus műve 2,1—2 (1) Gyermekeim, ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkezik, Szószólónk van az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igaz. (2) Ö a vétkeink eltörlése, de nemcsak a mieinké, hanem az egész világ (vétkei)-é is. (1) „Gyermekeim" — az eredetiben még kicsinyítő jelzővel is ellátott szó. Ebben a formában csak János használja az Újszövetségben. Jézus így szólítja meg János evangéliumában a tanítványait. A levélben ismételten ezzel teremt közvetlen, meleg kapcsolatot az író az olvasóival. Az egyház tanítójának megszólítása ez a gyülekezet tagjaihoz, de a lelkipásztori tekintélynél erősebben érződik benne a gyengéd szeretet és a felelősség. „ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek". Szükségesnek tartja a levélíró annak hangsúlyozását, hogy a keresztyén ember vétkezésének előbb megállapított tényéből és Isten meg nem szűnő megbocsátásából nem következhet könnyelműség, a bűnök könynyedén vétele a keresztyén életben. Az előző szakasz ellentétekkel dolgozó érvelésének nem lehet olyan gondolati folytatása az olvasók lelkében, hogy nem fontos a bűnöktől való szabadulás. Felszólításával azonban az író újabb félreértés lehetőségét is megnyitotta. mintha a bűnök legyőzésére, a vétkek elhagyására történő felhívás lenne az utolsó szó ebben a kérdésben. Ezért nyomban hozzáfűzi: „Ha pedig valaki vétkezik ..." János nem tartja természetesnek a bűnöket a keresztyén ember életében, összeegyeztethetetlen az Istennel és egymással való közösséggel. Ugyanakkor nem esik képzelgésbe, s nem akarja belehajszolni a keresztyéneket a teljes kétségbeesésig fokozódható bűntudatba, nem állítja őket teljesíthetetlen erkölcsi követelés elé. Ezért újra megmondja — de most Krisztus művét állítva előtérbe — a végső választ a keresztyén ember és a bűn kérdésében: a bűnbocsánat vigasztalását. Ebben a két versben immár félreérthetetlenül a csúcsra viszi az előző szakasz gondolatmenetét a bűn problémájáról. Olyan tetőre ér, ahol már nemcsak a Krisztusban hivő ember vétkeinek megoldása jelenik meg előtte, hanem kitágul a látóhatár és feltűnik az egész emberiség megváltása. 59