Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Az „írunk" többes szám első személyű igealak már írói többes szám. Használata görög íróknál az egyes szám első személyben történő fogalmazás helyett ismételten előfordul. Az itt használt „írunk" és a levél során többször előforduló „írok" között nincs tartalmi különbség (Debrunner). A megelőző versekben a többes szám első személyének valóságos, és nem képletes jelentését állapítottuk meg (lásd 2. vers „tanúságot teszünk" magyarázatánál). A fogalmazás sodra hozhatta magával, hogy a levél későbbi folytatásától eltérően itt az „írjuk" igealakkal jelzi egyéni levélírását. 1,1—4 magyarázatának összefoglalása Az apostoloktól, Jézus életének hivő szemtanúitól száll a levél írójára a Krisztusról szóló bizonyságtétel, de saját hitében éli át. Tanúságtételében így összeforr a történeti örökség és a személyes hittapasztalat. Jézus személyéről és jelentőségéről vall: Krisztus megelőző, örök létéről, isteni mivoltáról, földi életében az igazi, örök élet megmutatásáról és ajándékozásáról. Ennek írásbeli tolmácsolásával most az a célja, hogy megerősítse keresztyén olvasóival a közösséget, melyet fenyeget a soraikban fellépett keresztyén tévtanítás. Megújuló kapcsolatuk eszköz, hogy megerősödjenek olvasói is a Krisztussal való közösségben, mert az Istennel és egymással való viszony nem két különböző terület, hanem egybeforr. Levelének hatásaként várja, hogy eloszoljék nyugtalansága az olvasók miatt. Krisztustól kapott öröme hiánytalanná lesz, ha olvasóival összefűzi a közös hit és a testvéri szeretet. 43