Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

sal lép át a következő mondatra. Ezt a mondatot a (görög szövegben) megelőző utolsó szó, „az élet" indukálta. A „megjelent" görög megfelelője ezt jelenti: nyilvánvalóvá lenni, megmutatkozni, ismertté lenni. A nem-valláscs nyelvben meglehetősen ritka. Az Újszövetségben és különösen Jánosnál viszont gyakran előfordul. János főként a tettekben történő kinyilatkoztatást jelöli vele. Isten rejtett lényének (szeretetének, Krisztus dicsőségének) megmutatására alkalmazza (1 J 4,9. J 2,11). „Az élet megjelent, láttuk": az addig elrejtett, igazi élet Jézusban nyilvánvalóvá lett, és ezt emberek megtapasztalták. Levelének ez a megállapítása úgy állítja elénk Krisztus emberi személyét mint az isteni élet hordozóját és közvetítőjét. Ennek nyilvánvalóvá válása nem egyszerűen Jézus szavaiban, tanításában jelentkezett, hanem Jézus egész történetében, életművében ment végbe. „Láttuk" — ennek az eseménynek megtapasztalását fejezi ki, amelyben a szem és hit látása egyaránt szerepel. „Tanúságot teszünk (róla)": ezzel a fordulattal az egész Krisztus-esemény az író jelenének ügyévé válik. Jézusról tanúskodni Jánosnál nem történeti beszámolót jelent, noha Jézus történetiségén hangsúly van. Nem is szorítható életének egyes mozzanataira, születésére, halálára, feltámadására. A tanúságtétel Krisztus személyének és művének jelentőségét tartalmazza. Így nem egyszerűen a szem- és fültanúk vallomását jelenti. Jézussal az életében személyesen találkozott emberek közül a hívőknek tárult fel személyének titka. Kortársai közül csak a hivő szemtanúk tanúskodhatnak róla. De személyének és művének jelentősége ugyanúgy feltárul a hitben a később élőknek, akik szemükkel nem láthatták (5,10!). Ezért minden nemzedékben új tanúk támadnak, akik mások előtt hitre hívóan vallomást tesznek arról, hogy kicsoda Jézus, és mit jelent ő az embereknek. A levél bevezetésében a Jézusról szóló tanúskodás visszamegy a hivő szem- és fültanúkra, akik látták és hallották őt, de ugyanakkor az ő hagyományukat átvevő későbbi hivő nemzedékek meggyőződését is tartalmazza. A történeti tanúskodás nyomába a hitbeli tanúskodás lép. Roppant merész fordulat ez Lukács után, akinél a szemtanúság a történeti hitelesség bizonyítására szolgál (L 1,1—4). Mindezek alapján a „tanúságot tenni", „tanúságtétel" szavak jánosi jelentését ebben foglalhatjuk össze: Jézus életének hivő szem- és fültanúitól kiinduló, de az új nemzedékek hitbeli 33