Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

zetből vette át a jánosi gondolkozás a „logosz" szó különleges jelentését: isteni személyt jelöl, aki Istentől kapott feladatot hajt végre a világon. János hallgatói, olvasói előtt a „logosznak" mint Isten és a világ között közvetítő szerepet játszó lénynek képzete feltétlenül ismert volt, másképpen nem használhatta volna az író olyan magától értetődően. A korabeli, ismert fogalmat találta alkalmasnak arra. hogy Jézus Krisztus személyét és jelentőségét vele kifejezze, megértesse. A „logosz" idegen, nem-keresztyén alakját megtöltötte a Krisztussal kapcsolatos felismeréssel. Így az „Ige" Jánosnál nem csupán Isten cselekvő szavát jelenti, ahogyan Jézus Krisztus tanításával, életével s a róla szóló igehirdetéssel megcsendült, hangzik, örök életet teremt (ez eddig az őskeresztyénség szóhasználata), hanem azt az isteni személyt idézi, akinek a környező gondolatvilágból vett alakja alkalmasnak mutatkozott. hogy János a valóságos, történeti és megdicsőült Krisztust megfesse vele. A hellénisztikus és gnosztikus gondolatkörben otthonos keresztyének előtt, Krisztus lényének és szerepének megértésére, fogalmi keretként, a „logosz" isteni személye és küldetése megfelelőnek ígérkezett. János szóhasználatában csendes polémia is jelentkezhetett a közkézen forgó, pogány logosz-elképzelésekkel szemben. Amikor János Jézus Krisztust nevezte annak, ezzel rámutatott: ő az igazi „logosz", akiről máshonnan annyit hallhattak. Az ..élet- Igéje" tehát egyrészt visszamutat Istennek Krisztusban megszólaló szaváról vallott őskeresztyén meggyőződésre. Másrészt János evangéliumának bevezetésére utal: az Isten és világ között közvetítő igazi isteni lény, másképpen és sokkal teljesebben, mint vélték. Jézus Krisztus! Ε fogalom körvonalai között bontakozik ki Jézus Krisztus Isten volta és egész kinyilatkoztató, megváltó küldetése. (Ezért az „ige" szót ilyen esetben nagybetűvel írja a magyar fordítás, mert Jézus Krisztus személyének megjelölése.) Az „élet Igéje" ő, mert Istennek a jelenvaló és folytatódó örök életet ajándékozó szava szólal meg Általa; s mert ő az az isteni személy, akit a korabeli emberi képzelet és vágyódás kex-es: az igazi, életet teremtő, isteni erő lakozik benne. (2) Ez a vers megtöri a mondat szerkezetét, de az író nem a stílusra, hanem a tartalmi megértetésre tekint, s ezért jogosult közbeszúrása. Első alkalommal találkozunk a levél folyamán ismételten megfigyelhető sajátos írói módszerrel: képzettársítás32