Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

tás" és „hallás" nem korlátozódik Jézus kortársi nemzedékére (J 5,24; 6,40), noha a mondat határozottan kiemeli a szem- és fültanúk jelentőségét. A tapintással kapcsolatos ige utal Tamás történetére, ahol a feltámadt Jézus érintése és a hit szintén szorosan összekapcsolódik (J 20, 27). A négy állítmánynál kétféle görög igeidő váltakozik, melyeknek egyébként eltérő értelmük van a görög nyelvben, de itt mindegyik az elbeszélő múltat jelöli (F. Blass — A. Debrunner). A tanítványok első nemzedéke találkozott azzal, aki öröktől fogva volt, mégpedig mint élő, valóságos, látható, hallható, megtapintható személlyel. Ebben a megtapasztalásban az érzékek működésén kívül nélkülözhetetlen szerepe volt a hitnek. Hogy kik azok az emberek, akiket a többes szám első személyű „mi" fogalmazás Jézus egykori tanítványain kívül még magában rejt, arról a 2. versnél szólunk. A néhány szavas, tömör elbeszélés nem különbözteti meg a halála előtt földön járt Jézust és a feltámadt Krisztust. A beszámoló mindkettőre vonatkozik. Az Újszövetség és János nem választja el a történeti Jézust és a megdicsőült Krisztust. A megelőző, örök létből Krisztus belépett a történelembe, s többen személyesen megismerték az érzékszervek és a hit észlelésével. Ennek a megtapasztalásnak eredményét foglalja össze a levélíró „az élet Igéje" szókapcsolattal, melynek központi szerepe van a hosszú mondatszerkezetben. Ha a második verset a helyes olvasásmódnak megfelelően gondolatjel közé tesszük, „az élet Igéje" meghatározás egyaránt kapcsolódik a megelőző mondathoz, vagyis megjelöli Jézus Krisztus látásának, hallásának, valóságos történeti, de hivő megtapasztalásának jelentőségét a szóban forgó emberek számára; ugyanakkor ez a megjelölés a mondat későbbi folytatásához, a harmadik vershez is tartozik, ahol arról lesz szó, hogy „az élet Igéjét" hirdetik másoknak. Az „élet Igéje" Jézus személyének és életének jelentőségét, egyszersmind a szóban forgó személyek megtapasztalásának és mondanivalójának tartalmát jelenti. Jézus történetisége nélkül a keresztyén hit levegőben függne, mítosz lenne csupán. Jézus életének történeti mozzanatai azonban nem pusztán önmagukban fontosak, hanem jelentőségükben. Jelentésük túlnő Jézus szavának és életének egykori, történeti értelmén. A földön lejátszódott Krisztus-esemény jelentőségének megragadására ezért szerepelnek az Űjszövetségben Jézus saját 29