Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS HARMADIK LEVELE
A szerző saját tanúságtételének megbízhatóságáról mondott szava majdnem szó szerint egybecsendül János evangéliuma két megjegyzésével (J 19,35: „és igaz az ő tanúságtétele". 21,24: „tudjuk, hogy igaz az ő tanúságtétele"). Mindkét mondat Jézus szeretett tanítványának János evangéliumában Krisztusról írt tanúságtételére vonatkozik. János harmadik levele ugyanilyen szavakkal szól az ajánló sorok megbízhatóságáról. De csak formálisan hasonló János evangéliuma és harmadik levele szóban forgó megállapítása, a tárgyi különbség igen nagy: ott a Jézusról szóló jánosi tanúságtétel megbízhatóságát hangsúlyozza, itt egy derék keresztyén személyről mondott vélemény megbízhatóságáról szól. Az összecsendülés ismét bizonyíték, hogy a levélíró ismerte János evangéliumát függelékével együtt, s felhasználta a tanúságtétel megbízhatóságáról szóló stílusfordulatot emberi viszonylatban. János evangéliumának némely fénylő fogalma megfakulva került felhasználásra a levelekben. A szavak értékcsökkenésétől a keresztyénség sem mentes. A levél befejezése 13—15. vers (13) Sokat kellett volna írnom neked, de nem akarom (mindazt) tintával és tollal megírni neked; (14) remélem azonban, hogy csakhamar látlak, és személyesen fogunk beszélni. (15) Béke veled. Köszöntenek a barátok. Köszöntsd a barátokat név szerint. (13—14) A magánlevél befejezése hasonló az előző gyülekezeti levél befejezéséhez (2 J 12). Mindkét esetben a levélíró további mondanivalóját személyes látogatására tartogatja. Itt a harmadik levélben a „csakhamar" szóval egészen közelinek jelzi utazását. Mivel a második és harmadik levél — a belőlük kibontakozó helyzetkép mutatja — nem ugyanabba a gyülekezetbe ment, a két jelzett utazás csak akkor esett egybe, ha a levélíró több gyülekezet meglátogatására indult és körutat tett. A sok mondanivaló, amit a szerző a közeli találkozásra tartogat, fontos dolgokat tartalmaz, erre a „kellett volna írnom" igealakja figyelmeztet (Debrunner): tartozik azok elmondásával. A kis megjegyzés elárulja, hogy a rövid levél töredéke annak, amit írója Gájosz lakóhelyének gyülekezeti kérdéseiről mondani akar. így mindkét levél (a má296