Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

sodik és a harmadik) csupán ízelítő az öreg egyházi felelősségéből és szolgálatából. A levelek végén jelzett személyes látogatások is arra mutatnak, hogy a levélíró nagyobb területen, több gyülekezet hatósugarában végezte szolgálatát az egyházért: élőszóval és írásban, személyesen és küldöttei által. Olyasféle kép bontakozik ki mindebből, mint amilyent a pásztori levelekben találunk (1—2 T, Tt), csak azzal a különbséggel, hogy ott inkább az egyházszervezés, a gyülekezeti rend, az egyházi tisztségek szerepére esik a hangsúly (püspöki, presbiteri, diakonusi hivatal). A pásztori levelek Timóteusnak és Titusznak Efezusban illetve Kréta szigetén végzendő széles körű egyházvezetői munkájához a felhatalmazást apostoli tekintélyre, Pál megbízatására vezetik vissza. János levelei mást mutatnak: ő nem az egyházszervezetet építi, hanem az igehirdetésre vigyáz, a keresztyén mondanivaló helyességével törődik. Feladatának végzésénél nem hivatkozik — a második és harmadik levélből ez minden kétséget kizáró módon világos — apostoli jogfolytonosságra, sem hivatalos egyházi megbízatásra, csupán az általa képviselt keresztyén gondolkozás, a jánosi teológia belső erejére és hitelére hagyatkozik. (15) „Béke veled!" Az ősi sémi búcsúköszöntés igy hangzik: menj el békében! Bővített, keresztyén tartalommal megtöltött, váltakozó formábán ismételten szerepel búcsúzásként az újszövetségi levelek végén (E 6,23. 2 Th 3,16. 1 Ρ 5,14). A keresztyén levélírók ezt a búcsúformulát szívesebben alkalmazzák, mint a görög magánlevelek záró üdvözlését. János evangéliumában a feltámadt Jézus is a „Béke nektek" kívánsággal köszöntötte tanítványait, ez visszanyúlik a búcsúbeszédekben jelzett ajándékára. (J 14,27). János harmadik levele a legrövidebb formában használja a köszöntést, keresztyén hozzátétel nélkül, de nyilván a béke újszövetségi értelmében (üdvállapot). Ε búcsúszó elárulja a született sémit. Erre egyébként is van számos nyelvi bizonyíték János leveleiben (lásd János első leveléhez írt bevezetésünket). A szerző egyébként jól ismeri és használja a görög köznyelv levélstílusát, csak itt tér el tőle. „Köszöntenek a barátok. Köszöntsd a barátokat név szerint". A „barát" szót alkalomadtán használták a keresztyének egymásról az elterjedtebb „testvér" megjelölés értelmében (Csel 27,3), de közhasználatúvá nem lett. A szó mögött ott húzódik János evangéliumának mély értelmű kijelentése a tanítványokról: Jézus „ba297