Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS HARMADIK LEVELE
lódott benne a levélíró. A jelen idejű fogalmazással hangsúlyozza, hogy nemcsak köszönetet akar mondani Gájosz gondoskodó fáradozásáért, hanem továbbra is számít rá. Várja tőle, hogy felkarolja a gyülekezetbe érkező küldötteket. A „hűségesen" szó nem csupán módhatározó, a cselekvés minőségét jelezve, hanem a mondat élére helyezetten állítmány jellegű is: Gájosz e cselekvése közben megbízhatónak bizonyult. A hűség szava János evangéliumában és leveleiben egyedül itt fordul elő, noha a fogalom más vonatkozásában nagyon kedves Jánosnak (lenni, maradni valamiben, valakiben). (6) „... akik tanúságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt": a küldöttek visszatérve a levélíró lakóhelyére, gyülekezeti öszejövetelen számoltak be útjukról, a távoli gyülekezetben ill. gyülekezetekben szerzett tapasztalataikról. Ennek során mondták el Gájosz melléjük állását, melynek jelentőségét fokozta, hogy abban a gyülekezetben feltehetően a többség ellenségesen fogadta őket és elzárkózott előlük (10. v.). Régi őskeresztyén gyakorlat, hogy a más gyülekezetekből hazaérkezők elmondták tapasztalataikat. A főként missziói jelentéstétel olyan személyes vonatkozású részletekre is kiterjedt, melyek az evangélium ügyével összefüggésben voltak (Csel 14,27; 15,4). János evangéliumában és leveleiben itt fordul elő először az egyház, gyülekezet szó (ekklésia). A további versekben még kétszer találkozunk vele; a szóban forgó idegen gyülekezetet jelöli. „jól fogsz cselekedni, ha Istenhez méltóan ellátod őket a továbbutazáshoz". Az előző mellékmondatban szereplő „akik" és az itt szóba kerülő „őket" (az eredetiben mindkettő azonos vonatkozó névmás) ugyanazokat a személyeket jelenti, a fogalmazás legalábbis erre mutat. Ezek szerint az illetők újra úton vannak, vagy a közeljövőben útrakelnek, és rászorulnak Gájosz hathatós támogatására, közelebbről arra is, hogy megfelelően felkészítse őket továbbvivő útjukra. A „továbbutazáshoz felszerelni, ellátni" tág jelentésű ige volt, vonatkozott élelmiszerről, pénzről, járműről, kísérőről történő gondoskodásra. A kis megjegyzés szintén belevilágít a korabeli viszonyokba. Már Pál apostol is ismételten ilyen segítséggel folytatta missziói útját a korinthusi gyülekezetből (1 Κ 16,6. 2 Κ 1,16), és ugyanezzel a szóval kérte munkatársai utazásának támogatását (1 Κ 16,11. Tt 3,13). A továbbutazáshoz nyújtott segítség nemcsak gyakorlati okokból, a kezdetleges utazási viszonyok miatt volt szükséges, hanem a keresztyének szegény288