Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

presbiterről van szó (így E. Käsemann;. Ilyen helyzetre János harmadik levele alapján lehetne következtetni, de ott is hibás az említett feltevés. János második levele viszont arra mutat, hogy a levélíró egyházi tekintélye nem kérdéses saját gyülekezetében, ahonnan a levelet írja (13.v.), sem a címzett gyülekezetben. Arról sem lehet szó, hogy a levélíró szerénységből nevezné csak magát apostol helyett presbiternek. Ezt a feltevést éppen az azonos írói megjelölésű harmadik levél cáfolja meg: nem lehet elképzelni, hogy a levélíró megtépázott egyházi tekintélyének helyreállítása érdekében nem hivatkozott volna apostolságára. A megjelölés mindenképpen a szerző egyházi szerepének, tekintélyének meghatározását tartalmazza, nem csupán magas életkorát jelenti. Így egyetlen lehetőségünk marad „az öreg" önmegjelölés magyarázatára, és ez kézenfekvő, világos megoldást ad. Papias és Irenaeus, második századbeli egyházi írók ismételten így nevezik a régebbi nemzedéknek azokat a köztiszteletben álló idős tagjait, akikre úgy tekintettek nagyobb keresztyén körben mint az apostoli hagyomány és tanítás őrzőire, közvetítőire. Ezek lehettek „az apostolok tanítványai", ahogyan Irenaeus nevezi, de nem szűkíthető rájuk a megjelölés. János második és harmadik levelének írója is ilyen „öreg", az idősebb keresztyén nemzedék tagja, kora egyházának egyik tanítója, a jánosi iratokban foglalt hagyomány letéteményese. Enynyit árul el róla írása. Nem hivatkozik arra, még megtámadott helyzetében, a harmadik levélben sem, hogy Jézus valamelyik apostolának, akár Jánosnak közvetlen tanítványa lett volna. Ez kétségtelenné teszi, hogy nem apostoli tanítvány, hanem a keresztyén hagyomány bizonyos ágának, éppen a jánosi keresztyénségnek jellegzetes képviselője, élő kezese korában. Nevét nem írja le, nem volt rá szükség, hiszen csak ő volt ilyen „öreg" fenti értelemben széles keresztyén területen. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy János apostol nem lehetett, de arra sincs semmi bizonyítékunk, hogy a Papias által említett „János presbiter" lenne. Papias a már meghalt „öregek", apostoli tanítványok mellett a még élő kisázsiai „öreget" Jánosnak hívja. Ez a közlés azonban nincs nála összekapcsolva János második és harmadik levelével, melynek élén „az öreg" megnevelés szerepel, sőt Papias nem is tud erről a két levélről. Meg kell elégednünk azzal a végeredménnyel, hogy János második és harmadik levelének névtelen szerzője régebbi keresz264