Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

vül nincs, nem lehet összeköttetésünk Istennel. Az út Istenhez Krisztuson át vezet (1,3. J 14,6b és 17,21). „Ez a valóságos Isten és örök élet". A versnek ez az utolsó meg­állapítása nyelvtani szempontból szólhat Istenről vagy Jézus Krisztusról, mert a kezdő mutató névmás vonatkozhat a versben említett megelőző utolsó személyre (Jézus Krisztus) vagy az utolsó előtti személyre (Isten). Tartalmi érvek alapján Krisztusra kell ér­tenünk, mert Istent János iratai nem mondják „örök életnek", vi­szont Jézust több alkalommal is, mindjárt a levél elején (1,2). Ez­zel elérkeztünk a legmerészebb jánosi kijelentéshez Krisztusról. Krisztust „Istennek" Pál apostol egyetlen helyen nevezte, tehát ez nála elszigetelten fordul elő, és vitatott, hogy ott a megjelölés Jézusra vonatkozik-e (R 9,5). Krisztus istenségének tudata még előbb, az őskeresztyénségben megfogamzott, s Pál is vallotta az „Űr" megnevezéssel. Az „Isten" név Jézusra alkalmazása azon­ban Jánosnál töri át a teológiai tartózkodást (J 1,1). Jánosnál lesz az Űjszövetségben első alkalommal határozott hitvallássá Jézus Krisztusról, hogy ő — Isten! Jézus nemcsak megmutatta Istent saját személyének, életének tükrében; benne nemcsak láthatóvá, hallhatóvá, felfoghatóvá lett az Isten, hanem ő maga Isten! Így borul le Tamás a feltámadott Krisztus előtt: „ ... az én Istenem!" (J 20,28). A jánosi teológiának ez a vonala tetőzik a levél utóira­tában, a most olvasott versben: Krisztus „a valóságos Isten"! Figyeljünk a névelő használatára. Ezzel fejezi ki az író, hogy Krisztus azonos az Atyával. Annyira egy vele, hogy nincs szükség már az Isten Fia megkülönböztető névre. Nincs szükség a név­elő elhagyására az „Isten" megnevezés előtt (János evangéliumá­nak bevezetésében még névelő nélkül olvastuk: „és Isten volt az Ige" 1,1). Nem csupán személyes viszonylatban hangzik ez, mint Tamásnál az „én Istenem", hanem általános érvénnyel: Krisztus a valóságos, igazi Isten! Krisztus és az Atya között véghezvitt teljes azonosításban van merészség. Kitűnik ez, ha összehasonlítjuk János evangéliumá­nak kijelentésével, melyben ugyancsak szerepel a „valóságos Is­ten" szókapcsolat: „Az örök élet pedig az, hogy ismerjenek Té­ged, az egyedül valóságos Istent, és azt, akit elküldtél, Jézus Krisztust" (17,3). Az „egyedül valóságos Isten" itt az Atya, mel­lette Jézus a Fiú. Így indul a levél utóiratának vallástétele is (20a.v.), csak a végén lendül Krisztus és Isten teljes azonosságá­ba. Lehet ez a fogalmazás teológiai szempontból félreérthető, de 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom