Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nincs az Űjszövetségben még egy mondat, amelyben ilyen tömören benne lenne Krisztus valóságos Isten voltának és ugyanakkor a monoteizmusnak, az egyistenhitnek megvallása. Nem más ez a vallástétel, mint János evangéliumának Krisztusról szóló alapvető tanúságtétele, Jézus és Isten, a Fiú és az Atya — egy! Dogmatikailag pontosabbá teszi az itt olvasott megállapítást régi magyarázók szövegváltozata: vesszőt tesznek a „valóságos" és „Isten" szavak közé. A szöveg ebben az esetben így olvasandó: „ez a Valóságos, Isten és örök élet". A vessző kettős pont értelmében számít: Jézus Krisztus a Valóságos, ti. ő Isten és örök élet. Jelentése: Jézus Krisztusban találkozunk az igazi Istennel, amint feltárta magát nekünk, s ez a Jézus maga is Isten. Alapjában véve a két változat között nincs lényegi különbség, hiszen a fordításunkban követett eredeti szövegforma (Jézus Krisztus „a valóságos Isten") ugyanezt mondja, s távol van tőle olyan gondolat, mintha Krisztus Isten helyére lépne, elfedné az Atyát. Éppen ellenkezőleg: az igazi Istent, az Atyát hordozza, nyilvánítja ki önnön mivoltában. A hihetetlenül sűrített hitvallásnak van Krisztusról még egy állítása: ő „örök élet". A megjelölés nem Jézusra vonatkoztatva hangsúlyozza, hogy övé az örökkévaló isteni lét. Róla többet már nem lehetne mondani, mint amit mondott: ő a valóságos Isten. Ez a kijelentés mindent magában foglalt, az örök élet birtoklását is. Az új megjelölés azt mondja el, hogy kicsoda ő a hívőknek: az örök élet adója. A vele való közösségben mienk az igazi élet, mely itt hagyományos jelzőjével szerepel, s kiemeli múlhatatlanságát. Az egész vers a Krisztusról szóló jánosi tanítás legerőteljesebb összefoglalása: hitünk középpontja Jézus Krisztus. Mindent általa kapunk a keresztyén életben: Isten megismerését, az Istennel való közösséget, az örök életet. Krisztus nemcsak kinyilatkoztatta nekünk az Istent, hanem egyedül benne, vele, általa vagyunk és maradunk kapcsolatban Istennel, annyira, hogy számunkra Krisztus hordozza az igazi, valóságos Istent. (21) „Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól". Gyakorlati lelkipásztori tanács, mely látszólag minden kapcsolat nélkül következik az előző versek három, „tudjuk" szóval kezdődő hitvallásszerű kijelentésére. A „bálvány" szó János irataiban (a Jelenések Könyvét nem számítva) csak itt fordul elő. Főleg Pál használja származékaival együtt. A szó a kiábrázolt pogány isteneket jelentette. Képek csupán, tehát benne van a szó képzettartalmá254