Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

A vers értelme tehát: a hit által részesei lettünk Krisztus megváltó győzelmének, és Istennek a Krisztus-hitben dolgozó ereje megőriz attól, hogy elveszítsük az Istennel való közösséget, elszakadjunk tőle. így irányul a vers a gnosztikus keresztyén tévtanítás vonzásának elhárítására. Az írásmagyarázat eszközeivel nem igazolható, hogy a „világ legyőzésének" (4—5. v.) van olyan távolabbi értelme is, mely az emberiség végső megtérésének eszkatológikus reménységét tartalmazná. Ez a kérdés nem jön elő ebben az összefüggésben. A Holt-tengeri Tekercsekben szereplő kumráni zsidó közösség szintén átélte a győzelem bizonyosságát, a várakozás feszültségében, de ott külső harcra készülődtek, az Isten ellenségeiként számon tartott embervilággal. A győzelmi hang Jánosnál is erőteljesen jelentkezik, de ő nem az embervilággal folytatandó erőszakos küzdelemre gondol, hanem a hivők belső harcára a téves hit és könnyelmű életmód kísértésével. Az embervilágból János látóterében e harc közben a keresztyén tévtanítók jelennek meg; velük szemben sem szerepel eszközként erőszak, hanem a vallástétel Krisztusról. Lehetséges, hogy a levélíró határozottan gördülő, veretes mondatát az antik pogány győzelmi mondások analógiájára képezte, szembeállítva azokkal. Szarapisz istenségről — akinek kultusza Egyiptomból terjedt el a hellénizmus korában — századunk elején előkerült emlékek sejtetik ezt (például ilyen mondás: Mindent legyőzöl, Szarapisz!). Ha így van, ez ismét jel arra nézve, hogyan használta fel az Újszövetség korának gondolatformáit a keresztyén mondanivaló kifejezésére. (5) „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?" A hit győzelmes erejét az előző mondat nyomán úgy ismétli, hogy hozzáteszi a hit tartalmát: „Jézus az Isten Fia". Nem szabad a későbbi századok egyházi vitáira gondolnunk Krisztus személyének isteni méltóságáról. Jézus Isten volta a jánosi Krisztus-kép elengedhetetlen vonása (J 1,1; 17,5; 20,28). De a levél folyamán az „Isten Fia"-megjelölésben nem ez a vonás tör elő, hanem a földön járt Jézus isteni küldetésének, kinyilatkoztató művének üdv jelentősége. A mondat egyúttal bevezetés a szakasz hátralevő részéhez, melyben a történeti Jézus megváltó műve és a megdicsőült Krisztusba vetett hit kapcsolódik össze elválaszthatatlanul (6—12. v.). A kérdőjeles állítással a szerző a helyes Krisztus-hit győzelmét 230