Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

mód folytatódik, újul meg Luther Márton Kiskátéjában. Luther a tízparancsolat magyarázatában mindenütt továbbvezet a puszta tilalomnál, és megmutatja a parancsolatokban Isten feltáruló adományait, melyekkel hálásan élhetünk. (4) „Mert minden, ami az Istentől származik, legyőzi a világot". Az „ami" görög megfelelője semleges nemű, mert a vers második fele a hitről szól, melyet a keresztyén ember Istentől kapott új létével nyert. Noha így a használt vonatkozó névmás nem személyre, hanem dologra utal, a mondat értelmileg személyekre vonatkozik: a hivő emberekre, akiknek Istentől teremtett új lénye a győzelem ígéretét kapta. A megállapítás Isten parancsainak az előző versben említett teljesíthető voltával van kapcsolatban. Azok ugyan nem nehezek — mondta előbb biztatóan a levélíró —, de most megvilágítja a másik oldalt: Isten akaratának betöltése nem sikerülhet a hivő embernek harc, küzdelem nélkül, mert. vonzza a „világ". A levélből ismételten kitűnt, hogy a „világ" János számára főként az embervilágot jelenti, de a hangsúly annak belső mivoltán van. A „világ" a levélíró szótárában olykor egyszerűen az Istentől való távollét, az istenellenes lét megjelölésévé válik. A „világ legyőzése" nem az Istentől távoli embervilág meghódítására céloz. A keresztyén embert fenyegeti az Istentől való elszakadás veszélye és bűnök elkövetése. Éppen Isten akaratának cselekvése, a szeretet megvalósítása közben lesz ez nyilvánvaló —, így kapcsolódik ez a mondat az előző versekhez. Űjra meggyőződhetünk arról, hogy a szerző az Istentől való származással nem tulajdonít a hivő keresztyénnek isteni, bűntelen természetet. Az Istentől új létet nyert keresztyén ember győz azon az erőn, mely az igazi Krisztus-hittől való elfordulásra, Isten erkölcsi akaratának semmibevevésére, a szeretet parancsának megtagadására akarja vonni. Ez az olvasott mondat jelentése a szakasz világos összefüggésében. A keresztyén embert végső soron belülről fenyegető „világ" legyőzése tehát Krisztus-hitének és szeretetének megőrzését jelenti. Már ebből is nyilvánvaló, hogy a háttérben itt is a keresztyén tévtanítókkal folyó küzdelem jelentkezik. Azok akarják a gyülekezet tagjait téves tanaikkal helytelen Krisztushitre, felelőtlen életre és az igazhivő keresztyének gyűlöletére indítani. Bennük jelenik meg a levélíró számára a „világ". János a közvetlen látóhatárt figyeli, s a gyülekezetnek a gnosztikus tév228