Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Jézus a Krisztus 5,1—12 (1) Mindenki az Istentől származik, aki hiszi, hogy Jézus a krisztus, és mindenki, aki szereti nemzőjét, szereti a tőle származottat is. (2) Arról ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, ha az Istent szeretjük, és a parancsait megtesszük. (3) Mert ez az Isten iránti szeretet, hogy a parancsait megtartjuk; és a parancsai nem nehezek. (4) Mert minden, ami az Istentől származik, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a hitünk. (5) Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? (6) Ez az, aki jött víz és vér által, Jézus Krisztus; nem csupán a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel; és a Lélek az, amely tanúságot tesz, mert a Lélek az igazság. (7) Mert három tanúságot tevő van: (8) a Lélek, a víz és a vér, s (ez) a három egy. (9) Ha az emberek tanúságtételét elfogadjuk, az Isten tanúságtétele nagyobb; mert ez az Isten tanúságtétele, hogy tanúságot tett a Fiáról. (10) Aki hisz az Isten Fiában, az Isten tanúságtétele benne magában van. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt, mert nem hitt a tanúságtételben, amellyel tanúságot tett az Isten a Fiáról. (11) £s ez a tanúságtétel, hogy örök életet ajándékozott az Isten nekünk, és ez az élet a Fiában van. (12) Akiben a Fiú, abban az élet; akiben nincs az Isten Fia, az élet sincs meg benne. A szakasz összefoglalása szinte az egész levélnek. A szerző nem tud úgy ismételni, hogy tovább ne lépne vagy mélyebbre ne hatolna. Itt is ez történik. Megfigyelhetjük előbbi gondolatok viszszatérését, a levél vonalvezetésének köröző mozdulatát és a kapcsolódó új mondanivalót — tömör, hitvallásszerűen fogalmazott mondatokban. Olyan záróakkord, melyben az előző motívumok megszólalnak, s új variáció is belecsendül a hatalmas erővel zúgó befejezésbe. (1) „Mindenki az Istentől származik, aki hiszi, hogy Jézus a krisztus". A „származik" szó görög megfelelője — amint már szóltunk róla — a „nemzeni", „szülni" kettős jelentéssel rendelkezik. A levél a „nemzeni" értelmében használja, de nem annak sajátos jelentésében, hanem általánosabb tartalmában: az ige az 224