Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

KITEKINTÉS Isten — a szeretet méiyén A múlt század első felében élt nagy keresztyén dán gondolkodó, Sörén Kierkegaard 1847-ben jelentette meg kétkötetes könyvét a szeretet cselekedeteiről. Imádsággal kezdi művét. „Miképpen lehetne helyesen beszélni a szeretetről, ha rólad megfeledkeznénk, ó szeretet Istene, akitől származik minden szeretet a mennyben és a földön. Te aki nem kíméltél semmit sem, hanem odaadtál mindent a szeretetben! Te aki a szeretet vagy, úgyhogy szeretetet tanúsító csak általad és benned szerethet igazán! Hogy lehetne a szeretetről igazán szólni, ha megfeledkeznénk rólad, aki nyilvánvalóvá tetted, mi a szeretet! Üdvözítőnk és Megváltónk, aki odaadtad magadat, hogy mindenkit üdvözítsél! Hogyan lehetne helyesen szólni a szeretetről, ha megfeledkeznénk rólad, ó szeretet Lelke, aki semmit sem veszel a magadéból, hanem emlékeztetsz a szeretet ama áldozatára. Emlékezteted a hívőket arra, hogy úgy szeressenek, amint ő szeretett, szeressék felebarátaikat, mint önmagukat. Ö örök szeretet, te aki mindenütt ott vagy, és soha sem vagy tanúságtétel nélkül, ahol téged hívnak, nem hagyod magadat semmiben bizonyosság nélkül, amit itt szeretetnek vagy szeretet cselekedeteinek neveznek ..." Az Atya, Fiú, Szentlélekhez intézett imádsága után most jöjjön néhány mondat e művéből: „Az ember legmélyebb bensejéből, a szívből ered a szeretet. A szeretet rejtett élete a legbensőbb és legkikutathatatlanabb. Amint kinyomozhatatlan annak az egész léttel való összefüggése is. Ahogyan a csendes tó alapja mélyen van a forrásban, melyet szem nem láthat, akképpen az emberi szeretetnek még mélyebb az alapja az Isten szeretetében". Nem ismerek senkit, akinek gondolatai ennyire megközelítenék János levelének a szeretetről szőtt meditációját. Keresztyén ember ma másként nem beszélhet a szeretetről. Isten tárta fel a szeretet igazi mivoltát a keresztfán. Krisztus keresztje emlékeztet minket újra meg újra a szeretet legnagyobb áldozatára, amelynek folytatódnia kell az életünkben, a szeretetben, önmagunkat nem kímélő, a másikért és a másokért mindent odaadó szeretettel szeressünk! De minden igazi szeretet Istentől származik, bárhol, bárkinek szívében lüktet, életében valósul meg. Az énünk 209