Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

múlt meghatározott pontján, a történeti Jézus küldetésében lett felismerhető a földön. Isten küldötteként jelent meg ő az embervilágban. A szeretet nem az emberektől indul ki, még csak nem is az Isten iránt tanúsított szeretet alkotja lényegét, hanem Istennek hozzánk lehajló szeretete tartalmazza, amely tetté, eseménnyé lett Jézus Krisztusnak bűneink bocsánatát nyújtó halálában. Istennek ez a nagy és áldozatos, cselekvő, megbocsátó szeretete adósokká tett minket iránta, ezért tartozunk egymást szeretni. Hiszen Isten közvetlenül nem hozzáférhető; cselekvő szeretetet iránta nem gyakorolhatunk. De itt vannak körülöttünk a keresztyén testvérek. Ha szeretjük őket, ez a szeretet megtart bennünket mély, belső közösségben Istennel. Az Isten szeretete a keresztyén testvéri szeretetben teljesedik ki. Az Istennel való közösségünknek a Szentlélek is ismertetőjele. Erre most azért figyelmeztet a levél, hogy meg ne feledkezzünk a szeretetnek a Krisztus-hittel való összetartozásáról, melyet a Lélek munkál bennünk. A hivő szemtanúk és a hit szemével látó későbbi Krisztus-hirdetők tanúságot tesznek arról, hogy Isten megbízatásából Krisztus a világ üdvözítője, megmentője. Így, Jézus Krisztus személyén, életén, halálán át ismerte meg és hiszi minden hivő keresztyén Istennek jelenben is feléjük áradó szeretetét. Megismétlődik a szeretetről folytatott elmélkedés nagy felismerése: Isten felénk forduló lénye merő isteni szeretet. Az áldozatos, cselekvő, irgalmas szeretet élése a hivő Istennel való közösségének helye és alkalma. Ebben a testvéri szeretetben Isten jelen van egész lényével, és velünk is marad. Istennek és a szeretetnek ez a mély összefüggése nem jelenti az Istenhez fűző személyes viszonyunk megszűnését, melyet a bizodalmas hit és az imádság hordoz. Mindehhez annyit fűzünk hozzá, hogy nemcsak a hitből fakadó keresztyén szeretetben, hanem minden igazi emberi szeretetben, az agapé-val jelölt áldozatos, szolgáló, irgalmas szeretetben is ott van az Isten. De a hivő vagy nem-hivo agapé-szeretet egyaránt rászorul Isten bocsánatára. Keresztyén szeretetünk határa pedig nem lehet a gyülekezet. Tárgya az egész embervilág. Ahogyan Isten szeretetéé is! 208