Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

ördögtől van" 3,8; „amit kérünk, megkapjuk tőle" 3,22; „itt az utolsó óra" 2,18; „az ítélet napja" 4,17) világossá teszik, hogy az első levél vallástörténeti hátterét a zsidóság egyes áramlatai alkotják. Visszakanyarodunk a kutatás eredményeinél a zsidó vallástörténeti háttér jelentőségéhez. A legújabb kutatói megállapítások között H. Thyen kijelentései a legegyöntetűbbek. A jánosi keresztények „hagyománya — mondja Thyen — nem János evangéliuma, hanem az egész zsidó Biblia". Ezzel a mondattal halomra dönti az újszövetségi bevezetéstannak a jánosi levelekre vonatkozó minden eddigi megállapítását. Kétségtelenül túlzó megállapítás ez, de nem tudhatjuk, mit hoz a további kutatás. Viszont a vallástörténeti háttér eredménytelen megvilágítása végső soron nem gátolja a görög szöveg megértését sem a kutatóknak, sem az olvasóknak. * * * Egy vitathatatlan történeti felismeréssel fejezzük be a vallástörténeti háttér áttekintését. 1934-ben jelent meg W. Bauer göttingeni profeszszor könyve ezzel az érdekes címmel: „Igazhitűség és eretnekség a legrégibb kereszténységben". Megállapításaiból kiderül, hogy a második században sok területen előbb keletkezett „eretnek"-kereszténység, mint igazhitűség. Ha ebből a szempontból beletekintünk az Újszövetségbe, alig találunk iratot, amelyben ne fordulna elő küzdelem a tévhitű keresztényekkel. Bauer megállapítja, hogy — ezt a területet ragadjuk ki a könyvéből — Egyiptomban a 3. századig nem lehet határvonalat húzni igazhitűség és eretnekség között. Rómából nézve az igazhitűség a 2. században Kis-Ázsia nyugati partjaiig ér. Azonkívül Antiochiában találunk ortodox kisebbséget. Tévhitűeket — egyes gyülekezetekben túlnyomó számban — ezen a határon túl is találunk, amint a Jelenések könyve 2-3. fejezete mutatja: pergamoni, thiatirai, szárdíszi, laodiceai gyülekezetekben van így; a szmirnai gyülekezetben egyenlő arányban vannak a hithű és az eretnek gyülekezeti tagok. János levelei küzdenek a tévtanítókkal, a levél írója őket nevezi Antikrisztusoknak (ljn 2,18 stb.). Az ember-Jézusnak Krisztussal, Isten Fiával való azonosságát tagadják (2,22; 4,2-3 stb.). Hasonló problémával találkozunk majd a 3. levélben a preszbüterosz és Diotrefész közötti vitában. Diotrefész az „igazhitűség" nevében küzd a jánosi hagyományt képviselő preszbüterosszal. 18