Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

a Krisztus-hittel és a testvérszeretettel (3,23); ezt a kettős mércét alkalmazza most a tévtanítók megítélésében. A nagy ellentét az igazhívő keresztyének és a szóban forgó tévtanítók között két területen jelentkezik: a Krisztusra vonatkozó tanítás és a szeretet élése tekintetében. Végleg nyilvánvalóvá lesz, hogy erősen hatott az olvasók között a tévtanítás vonzó ereje. Ezért szükséges, hogy a szerző a leghatározottabb figyelmeztetést adja mind a Krisztusról szóló tan (4,1—6), mind az erkölcsi kérdés, a szeretet tekintetében (4,7—21). (1) „Szeretteim, ne minden léleknek higgyetek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon az Istentől vannak-e." Szokatlan a „lélek" (görögül pneuma) szó többes számú használata. A levélíró — mint a következő versekből látjuk — kétféle „lélekről" tud: Isten Lelkéről, melyet „az igazság Lelkének" is nevez, és a vele ellentétes lélekről, melyet az „antikrisztus lelkének", a „megtévesztés lelkének" mond. A „lelkek" szóval — így többes számban — a lélek-hordozókat jelöli, azokat az igehirdetőket, keresztyén tanítókat, akiket Isten Lelke, vagy a sátáné tölt be. János felhasználta a „minden lélek" megjelölésben a „pneuma" egyik hagyományos jelentésváltozatát, amely az ember belső világát, mai szóval lelkét, az énjét jelölte. Ε kivételt képező jánosi szóhasználatban egybefonódik a bizonyságtevő saját lelke és az azt megtöltő, Istentől vagy a gonosztól származó „lélek". A „lelkek" e mondatban nem démoni szellemi hatalmakat jelentenek (mint 1 Τ 4,l-ben). Nincs szó olyan eksztatikus jelenségekről sem, melyek miatt Pál apostolnak szabályoznia kellett a gyülekezeti összejövetelek rendjét (1 Κ 12—14). A levél címzettjeinek nem volt elegendő ítélőképességük a tévtanítás és a helyes keresztyén tanítás megkülönböztetésére. Több esetben nyilván azt vélték, hogy a gnosztikus keresztyénekből az Isten Lelke szól, amit a tévtanítók magukról állíthattak. Szavainak értelme tehát ez: ne fogadjátok el gondolkodás nélkül az igehirdetők tanítását, mert nem mindegyiket ihleti Isten Lelke, hanem éppen ellenkező lélek. A „lelkek megvizsgálása" a prédikátorok mondanivalójának kritikai lemérésére vonatkozott, a tévtanítás heveny veszélye miatt. Világosan eire mutat a megokolás is * „..' mert sok hamis próféta ment ki a világba". A „hamis próféta" itt hamis keresztyén tanítás hirdetőjét jelenti (ugyanúgy 178