Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
hát el a forró serpenyőt, amelyen ég a húsunk, lévén az állat énbennem oly esendő". A könyv egyik legnagyobb pillanata, amikor a férj és a hűtlen feleség beszélgetése nyomasztó csendbe fullad, majd megszólal végre az asszony: „És mit tehetek én arról, hogy olyan rossz vagyok — mondta csendesen, és szemeiben megcsillantak a könnyek". János levele bizony nem csökkenti, hanem növeli a keresztyén ember felelősségét élete éléséért. Istennel való közösségünk erőt ad a jóra, de a levél vigasztaló mondata, amelyet a vétkei miatt nyugtalan szív lecsendesítésére kínál, megdöbbentően visszacseng ebben a különös középkori fohászban, és föléje ível a béke szivárványaként ennek a könnyes asszonyi vallomásnak. Tegyük hozzá, ami hiányzik a középkori imádságból és a beszélgetésből: Jézus Krisztus, a mi megváltó Urunk által! És ismer mindent... Szabad hinnünk az Isten megértő kegyelmének minden emberi képzeletet — még dogmatikai tant is — messze felülmúló nagyságában! Vallástétel Krisztusról 4,1—6 (1) Szeretteim, ne minden léleknek higgyetek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon az Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta ment ki a világba. (2) Erről ismeritek meg az Isten Lelkét: minden lélek, mely vallja, (hogy) Jézus Krisztus testben jött, az Istentől van, (3) amelyik lélek pedig lerombolja Jézust, nincs az Istentől; ez az antikrisztus lelke, melyről hallottátok, hogy eljön, és most a világban van már. (4) Ti az Istentől vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert aki bennetek van, nagyobb, mint aki a világban van. (5) ök a világból valók; ezért a világ (mivolta) szerint szólnak, és a világ rájuk hallgat. (6) Mi az Istentől vagyunk; aki ismeri az Istent, hallgat ránk, aki nem az Istentől van, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a megtévesztés lelkét. A levél újra határozottan a keresztyén tévtanítók ellen fordul, amint már egy ízben hasonló nyíltsággal és élességgel tette (2,18—27). Előbb a keresztyén embert két vonással jellemezte, 177