Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nek alapjául nem Isten nagyságát, hanem a kegyesek életfolyta­tását teszi. Mindkét szövegkritikai próbálkozás csak feltevés, de annyit sej­tetnek, hogy α tárgyalt versekben talán két különböző gondolati szál, eltérő teológiai szándék találkozik. Ez segíthet az értelme­zésben. A különböző szövegolvasási módok, amelyeket a Nestle­féle görög újszövetség apparátusa nyújt, a kiegyenlítetlen szöve­gezésből adódhattak. A szövegváltozatoknak e szakaszon belül különösen is nagy száma mindmegannyi próbálkozást jelent, hogy a kézirat valamiképpen világosabb, átlátszó szöveget adjon. Ezt nem érte el egyetlen ránk maradt kézirat sem, és ez a szövegbi­zonytalanság feltehetően az eredeti szövegben található tartalmi probléma következménye. Az olvasóra bízzuk, hogy a vázolt megoldások közül melyiket fogadja el hivő gondolkozásával. A legegyszerűbbet, a lelkipász­tori fogalmazást, amelynek következtében nem nézhetjük dogma­tikus szemmel a szöveget? Vagy ennek a magyarázatnak elisme­résével, ezen túlmenően érdekli a szakasz szavai mélyén rejlő teológiai problémának megfejtése? Három pontunkban kíséreltük meg rá a válaszadást. Én magam a korai-katolicizmus közelségét érvényes megállapításnak tekintem, és azt is lehetségesnek tar­tom, hogy a levél e szakaszában — közelebbről meg nem álla­pítható történeti okból — két különböző teológiai szándék érint­kezik. (23) „És ez a parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztus­nak nevében, és szeressük egymást." János levelének kedvelt sza­va a „parancs". Egyes és többes számban egyaránt használatos a levélben. Nem az ószövetségi törvényre vagy a tízparancsolatra vonatkozik, hanem Isten, Jézus Krisztus életünket illető akara­tát, követelményét jelöli (lásd 2,3-nál). Nem emberi teljesítmény­nek veszi a levélíró Isten akaratának teljesítését, ezért hiányzik nála Pál apostol gondolkozásának alapvető kérdése a törvény és a kegyelem, a cselekedetek és a hit viszonyáról. A hitre vonat­kozólag is elfogulatlanul használja a „parancs" megjelölést. A le­vél további menetéből nyilvánvaló, hogy a hit a Szentlélek mun­kájának eredménye az emberben (4,2). Ismét megfigyelhető a szerző gondolkodási folyamata. Az előző versben (22.) Isten paran­csairól volt szó, mégpedig erkölcsi tekintetben, az életfolytatásra vonatkozóan. Ε fogalom említése hívja elő gondolataiban Isten pa­168

Next

/
Oldalképek
Tartalom