Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

2. A levélben némely vonás már a korai-katolicizmus irányába mutat. Ebbe a vonalba tartozik bele a szerzőnek most olvasott gondolata, hogy a szeretet terén nyugodt lelkiismeretünkből, Isten parancsainak megtartásából nyerjük az Isten iránt való bátorságos bizodalmat és kéréseink meghallgatásának bizonyosságát (21—22. v.). Az őskeresztyénség persze nem volt olyan sima tó, mint visszafelé tekintve Pál apostol hitrendszere alapján véljük. Másrészről a korai-katolicizmus sem egységes képlet, találunk benne sok helyes és téves mozzanatot. Óvatosan kell tehát bánnunk e kategória használatával. Annyi azonban bizonyos, hogy a korai-katolicizmus egyik tipikus jellegzetessége a késői-zsidó törvényeskedő kegyességbe való visszaesés. Ezért mondhatjuk, hogy a János levelében itt tapasztalható jelenség — melyhez a levél végén a bűnök osztályozása is hozzájön (5,16—17) — a koraikatolicizmus közelségét érezteti (H. Braun). 3. Segítségünkre jöhet a szakaszból adódó teológiai nehézség megértéséhez a levél irodalomkritikai elemzése is. Ez az elemzés két feltevésben összegezhető. Az egyik szerint (Bultmann, Beyer) a vádoló szívre és Isten kegyelmének nagyságára vonatkozó megállapítás (19b—20. v.) az alapiratból való, melyet a levélíró beleszőtt levelébe, de attól eltérő teológiai irányban vitte tovább a gondolatot, korai-katolikus jellegű hozzátételével (21—22. v.). „Az itt feltételezett alapirat az őskeresztyénség megigazulástanának nem-páli forrását tartalmazza: emberi kötelezettségünk tudata, ugyanakkor állandó bűnösségünk érzése, és e kettőből adódó benső ínségnek Isten hűsége által történő megoldása — teljesen legyengítetlenül vannak itt együtt" (Beyer). Kétségtelen, hogy a szív lecsendesítéséről szóló gondolat Pál apostol fogalomvilágától és nyelvhasználatától eltérő módon, legalább ugyanolyan — ha nem nagyobb erővel — hirdeti a bűnös embernek Isten kegyelme nagyságát. Mivel az őskeresztyén hagyományban ezzel a megfogalmazással másutt nem találkozunk, ennek a hatalmas teológiai gondolatnak eredete mégis inkább a jánosi teológia körében keresendő. A másik feltevés (Preisker) őskeresztyén eszkatológikus darabnak tekinti az első gondolatot (19b—20. v.), mely eredetileg az ítélet pillanatára vonatkozott. Az utolsó ítéletkor a keresztyén embert eltöltő bizodalmat a levélíró azután hozzáfűzött mondatával (21—22. v.) az imameghallgatás bizodalmára fordítja át, s en167