Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

az egyházban, amikor a hagyomány (egyébként névtelen) hordozóin volt a hangsúly, és nem a hagyomány tartalmán. Már maga ez a szó, „hagyomány", meglepő újdonságot jelentett nekünk. Diákkorunkban úgy tanultuk a hittanórákon, hogy az volt a baj az egyházban, amikor a „szent hagyomány" került előtérbe a Szentírás helyett. Most meg arra jövünk rá, hogy az evangéliumok mind az őskeresztény hagyományon alapulnak. Az akadályugrásból azután előnyeink származtak. Nagyobbá lett számunkra Isten élő szava a „papiros pápá"-nál. Az „átvilágított" Bibliából megszólal az, akit a Jelenések könyve így tolmácsolt: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható" (Jel 1,7). 3. A forrásiratok problémája Az első levélben von Dobschütz 1907-ben felfedezett négy, tömören fogalmazott, ellentétes párhuzamú négysorost. A levél szövegéből kiemelkedő anyagot „forrásnak" nevezte el. Azután Bultmann rekonstruált 1927-ben egy „forrásiratot", részben szintetikus, egységbefoglaló, részben antitetikus, ellentétes kétsorosokból. A forrásirat mellett „feldolgozást" tartalmazó sorokat talált. Bultmann a fentieket 1951-ben kiegészítette azzal, hogy a levélben harmadik réteg is van, mely az „egyházi szerkesztő" betoldásait tartalmazza. Ezek főként a jövőidejű eszkhatológiáról, Jézus engesztelő haláláról, a szentségekről szólnak. Lássunk egy példát a levélből (4,7-8). Az alapiratban a 7b vers ellentétes párhuzamban van a 8a verssel: 4,7b: mindenki, aki szeret, Istentől született 4,8a: mindenki, aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent Ehhez az ellentétes, kétsoros párhuzamhoz a szerző glosszákat fűzött: 4,7c: és ismeri az Istent 4,8b: mert az Isten szeretet (A fenti példánál tükörfordítást alkalmaztam.) Mindezzel szemben az újabb kutatás megállapította, hogy a levél teológiája egységes, a vélt különbségek megmagyarázhatóak. Nem véletlen — írja az egyik kutató —, hogy az antik tragédiákban egymás után másként stilizált egységek következnek. Az első levélnél is hasonló eljárást alkalmazott a levélíró, akinek egészséges nyelvérzéke lehetett. 15