Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

vissza, hanem mai mivoltából következik, melyet a gonosz szab meg. Az „ördögtől lenni" az ember bűnös állapotát fejezi ki. Ez csak feltárul, megmutatkozik a bűn cselekvésében. Isten Fiának elküldésével megteremtette a lehetőséget, hogy az ember mássá legyen, Istentől „származzék". A Krisztusba vetett hit döntésével lesz az embernek új kezdete, Istentől való eredete. Nincs szó tehát Jánosnál az emberek őseredetű végzetes determináltságáról, mert mindenki előtt nyitva az ajtó. Jelenlegi helyzetükből Jézus által léphetnek ki. Jézus hívása mindenkihez szól: meg akar-e maradni régi állapotában, vagy nem? Ábel alakja ebben az összefüggésben azt is felvillantja, hogy az emberi lét Istentől való új kezdetének lehetősége megvolt Jézus földi élete előtt is. Ebben az irányban nem megy tovább a levélíró, talán végig sem gondolta ezt a következtetést, mert őt a jelen érdekli, az olvasók élethelyzete, amelybe a hit döntésével kerültek. Szeme előtt különben is a Krisztusban történt kinyilatkoztatás ragyog mindent felülmúló fénnyel. Az olvasóknak Isten által meghatározott lényéből a testvérszeretet következik —, ezt a megállapítását teszi élesebbé az ellenpéldával. Kainnak a gonosztól áthatott lényéből testvérgyilkosság következett: ez itt a kontraszt. Kain tette egyszersmind szemléletes példa az „ördögtől származás" gyakorlati megnyilvánulására. (13) Az előző vers, Kain testvérgyilkossága, hívja elő a további gondolatot: „Ne lepődjetek meg, testvérek, ha gyűlöl titeket a világ." Ábel sorsa hasonlít a keresztyének akkori helyzetéhez a világban. Kain gyilkosságának folytatásaként esetleg véres üldözésre kell gondolnunk. Ebben az esetben Domitianus császár vérengzése húzódhat meg a mondat hátterében (Krisztus után 93— 96 között). Mivel azonban a levélben erre más utalás nincs, nem okvetlenül szükséges a szóban forgó „gyűlöletet" erre a történelmi eseményre értelmeznünk. Lehet, hogy csak általános ellenszenvre vonatkozik, mely elég sűrűn jelentkezett abban az időben a keresztyénséggel szemben. A „ne lepődjetek meg!" az eredeti szöveg szerint: „ne csodálkozzatok". A „csodálkozni" szónak sajátos jánosi jelentése van. János evangéliumában a görög szó azt az elképedést fejezi ki, melyet Jézus működésével kiváltott (J 5,18—20; 7,21). Itt is hasonló értelmű: ne lepődjenek meg az olvasók az őket érő ellenszenven, támadáson (vö. 1 Ρ 4,12). Hasonló ez Kain magatartá148