Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

„és miért ölte meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére (cselekedetei) pedig igazak". Nem lélektani magyarázatot nyújt Kain gyilkosságára, mint amire az ószövetségi elbeszélés vallásos féltékenység formájában utal (1 Móz 4,3—5). A levélíró ténymegállapítást ad: Kain tetteinek gonoszsága vezetett a testvérgyilkosságra. Ez a magyarázata a vers elején írt állításhoz kapcsolódik: Kain a gonosztól származott. Tettei a lényének ebből a minőségéből következtek. Testvérének, Ábelnek cselekedetei „igazak" voltak, ő Isten akarata szerint élt (az „igaz" itt az ószövetségi értelemben szerepel). Kain és Abel példájával nemcsak a testvérgyilkosság tűnik elénk a testvérszeretet legellentétesebb sarkpontjaként. Az ószövetségi testvérpár alakján áttűz az előző szakaszban kifejezett gondolat: az Istentől vagy ördögtől való származás (3,8—10), mely megszabja az ember életfolytatását. Az összefüggésből nyilvánvaló, hogy Ábel azért élt Istennek tetsző módon, mert az ő lényét Isten határozta meg. Ezen a ponton János gondolkozása meredek szélére kerül, de nem zuhan bele. Ez a szakadék a determinizmus, az a felfogás, hogy az ember elhatározásai és cselekedetei szükségszerű következmények. János szerint egyesek Istentől, mások a gonosztól származnak. Ez a megállapítás azt a benyomást keltheti, mintha az emberiség két csoportra oszlanék. Mindegyiknek az eredete szabja meg egész lényét, sorsát, hitét vagy hitetlenségét, cselekvésének minőségét. A levél sorainak olvasásakor az a látszat ébred, hogy az ember magatartása Istentől vagy ördögtől megszabott természetére vezethető vissza, amelyről nem tehet, mert úgy kapta. Eszerint lényének származása szükségszerűen meghatározná Istenhez és emberekhez való viszonyát. Ez a félreértés könnyen adódhat János iratainak olvasásakor a gnosztikus nyelvhasználata és fogalmi világa következtében. Valójában más a helyzet: János minden embert belső mivolta szerint gonosznak tart. De ezt nem viszi vissza — mint Pál — Ádám bukására vagy az ördög egykori tettére, mintha az emberek a sátánnak ősidőkben végbement csábítása alapján örökölnék a bűnbe való végzetes belebonyolódást. János evangéliuma nem azt mondja, hogy az ördög „kezdetben" volt gyilkos, hanem „kezdettői" (J 8,44). Ennek megfelel, amit előbb a levélben olvastunk: a sátán „kezdettől vétkezik" (3,8). A jelen idejű fogalmazás arra utal, hogy az ember bűnössége nem ősi mitikus okra vezethető 147