Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

kör az „ördög — világ — gyűlölet" ívén fut. Ez az éles elhatárolás kétségkívül a gnosztikus dualista látásmód velejárója. A szerző gondolatvilágának szerkezetéből következett, hogy az istentől jövő szeretet megvalósítását az Istentől származó hivő emberek körében nézte. Ezzel azonban nem zárja ki a keresztyén szeretet tágabb lehetőségét. A szeretet vonalának a hit testvériségén meszsze túlmenő meghosszabbítása a levél mai megszólaltatóinak és olvasóinak dolga. Űgy leszünk hűségesek a levél eredeti értelméhez és ugyanakkor Jézushoz, ha megállapítjuk: a „szeressük egymást!" a levélírónál a keresztyén közösségre mutat, mi azonban — Mesterünkhöz híven — az „egymáson" az embertársakat is értjük. Az újszövetségi „szeretet" hatalmas, megragadó jelentéséről már szóltunk (2,5-nél, továbbá: „Mai jegyzetek: Mit jelent szeretni?"). A jánosi szeretet csodálatos mélysége egyre jobban feltárul előttünk a levél további olvasásakor. (12) „nem mint Kain, (aki) a gonosztól volt, és megölte testvérét." A testvérszeretet ellenpéldáját az Ószövetségből veszi. Kain az egyetlen ószövetségi személy, aki a levélben szerepel. A levél egyáltalán nem idézi az Ószövetséget. Ebből a hallgatásból bizonyosat nem következtethetünk, de egyik lehetséges oka, hogy a hellénisztikus, gnosztikus szellemi környezetben élő olvasóktól távol állt az Ószövetség világa. Kain és Ábel esete azonban kitűnően beleillik az író gondolatfűzésébe (1 Móz 4,8). Ott is, itt is az olvasók gyülekezetében testvérgyűlölet jelentkezett. Kain gyilkosságára nyers szót alkalmaz, melyet egyébként állatok levágására használtak (szó szerint: „levágta"). Kain lényét a „gonosz" szabta meg —, ezzel a megjegyzéssel is belesimul a szemléltető példa a gondolatmenetbe. Az előző szakaszban ugyanis az „ördög gyermekeiről" volt szó, akiknek tetteiből lesz nyilvánvalóvá belső hovatartozásuk, lényegbeli származásuk. Kain ezek képviselője, megtestesítője. A „gonosz" hímnemű szóként olvasandó itt a görögben, az ördögöt jelenti. A levélnek ezen a helyén visszacseng János evangéliumának megállapítása: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok ... Az gyilkos volt kezdettől" (8,44). Az evangélista feltehetően az első emberpár büntetéséről szóló ószövetségi elbeszélésre gondolt (1 Móz 3), mely szerint az első bűnt a sátán csábítása okozta s a bűn következményéként tört be az emberi életbe a halál. 146