Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

jén az Istenről szóló mondanivalóját (1,5). A szeretetről szóló rész ugyanolyan lényeges, fő tartalma a keresztyén igehirdetésnek — hangsúlyozza az ismétlődés. Mást is elárul a két mondat egybevetése: Jézus földi élete után születő nemzedékek is „tőle" hallják a keresztyén üzenetet. Krisztus híradása szólalt meg a keresztyén tanításban, melyet az olvasók életük folyamán kaptak. A „kezdettől" a keresztyénségük kezdetére utal (lásd 2,7). A két, különböző helyen található bevehető mondat összecsendülése formálisan is jelzi, hogy Jézus szavának, valamint a Krisztusról szóló evangéliumnak két fókusza van (amely azonban egybeesik, amint később látjuk): Isten és a szeretet. Erről a kettőről szól Krisztus legfőképpen az olvasókat elérő keresztyén igehirdetésben. Egyes írásmagyarázók az „üzenet" szónak ezen a helyen inkább „parancs" jelentést tulajdonítanak, mert a szeretetről szóló előző szakasznál ezt a megjelölést használta a levélíró (2,7). Egyes régi kéziratok viszont más olvasásmódot adnak, mely szerint a szeretetet „ígéretnek" mondja itt a szerző. Ennek értelme az lenne: Isten igéje nemcsak parancsolja, hanem munkálja is bennünk a szeretetet. Mindkét jelentésváltozat belefér az „üzenet" tartalmi körébe. A szó kapocsként fogja át a levél hullámzó gondolatmenetében a két nagy témát: az Istennel való közösséget és a szeretet élését. Ez a második alapvető keresztyén üzenet így hangzik: „szeressük egymást". Az „egymást" a keresztyén testvért jelenti. Az író látóköréből kiesik a keresztyén gyülekezeten kívül élő felebarát, az embertárs. Ennek történeti és gondolkozásbeli oka van (lásd 2,9—11-nél is). A keresztyének az első század végén saját körükben tudták hathatósan gyakorolni a szeretetet. A keresztyéneket összefűző hit a környezettől elhatárolt társadalmi képződménnyé tette a gyülekezeteket, amelyeken belül és amelyek között a segítő szeretet feladatai maguktól adódtak. A fiatal keresztyénség sajátos szociológiai képletén kívül — mely később az egyház eltömegesedésével megváltozott —, a jánosi teológia is magával hozta a „testvérszeretet" vágányát. A szeretet leszűkített látóhatára a levélben nem azzal függ össze, hogy a szerző a gyülekezeten belül támadt gyűlölködést vette célba, hiszen a szeretet jelentőségéről egészen átfogóan is elmélkedik. János szemléletében két nagy kör magasodik fel. Az egyik kör az „Isten — szeretet — Krisztus-hit" vonalán mozog. A másik 145