Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

mazásban benne rejlik Jézus földi életének Isten akaratával való teljes egybecsendülése, és ugyanakkor földi lényének a megdicsőült, mai létformájával való azonossága (lásd 5. vers). (8) „Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől vétkezik." A vétkező keresztyén tehát nem Isten gyermeke, lénye nem Istentől ered, hanem az ördögtől származik. János evangéliumának jellegzetes gondolata csendül meg itt: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Az gyilkos volt kezdettől" (J 8,44). A levél szerint a bűn cselekvése ismertetőjele a magát keresztyénnek tartó ember ördögi eredetének. A „kezdettől" jelentheti a teremtés kezdetét, vagy az ördög létezésének kezdetét. Mégis inkább az ószövetségi első bűneset elbeszélésére utal, amint János evangéliumából vett idézetünk párhuzama nyilvánvalóvá teszi. A hangsúly azon van, hogy az ördög lényéhez — mióta csak létezik — hozzátartozik a vétkezés, a bűn. Az ördög vétkezésére vonatkozólag a jelen idő használata János gondolatvilágában az ördög hatóerejének jelenben is megnyilvánuló tényét jelzi: a vétkező keresztyén embert az ördög hatja át, lényegszerűen meghatározza. Vegyük szemügyre közelebbről az „ördög" képzetét, amely a levélben személyes, istenellenes, láthatatlan hatalomként jelentkezik. Az Ószövetség görög fordítása a szóval a héber Ószövetség „sátán" fogalmát fordítja. A görög szóban a „szétválasztani" ige rejlik, kérdéses azonban, hogy ez a jelentés belejátszott-e a görög főnév (diabolos) megválasztásába a fordítóknál. A „sátán" az Ószövetségben eredetileg nem démoni lény, hanem mintegy az ügyész, a vádló szerepét töltötte be Isten elképzelt mennyei udvartartásában. Istentől rendelt helye, szerepe volt Isten világkormányzásában. Később — főleg az Ószövetség után keletkezett zsidó iratokban — a sátán alakja önállósult, a rossz ősokává vált. A sátán eredeti ószövetségi képe nem iráni, nem is babilóniai vallási termék, hanem az ősi ószövetségi hit darabja. Csak alakjának későbbi elváltozásánál kell számolnunk ezekkel az idegen hatásokkal. A késői-zsidó szellemi örökség nyomán azután az Újszövetségben a sátán már a világ ura; hatalmának Krisztus vet véget, aki Isten uralmát hozza. Ezt a dualista szemléletet Jánosnál színezte, bizonyos mértékben fokozta a gnosztikus gondolkozás. (Lásd e kérdéskörhöz a „gonosz"-ról szóló magyarázatot 2,13-nál.) Itt most kitérőt kell tennünk az írásmagyarázat ösvényéről, 132