Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

lenül, a hit eszköze nélkül, megismerjük Istent. Ez a Krisztus vissza jöveteléhez kapcsolódó túlvilági reménység egyedül Istenre épül, és földi életünkben erkölcsi erővé válik, miközben Jézus példaadására figyelünk. Nem tud vétkezni 3,4—10 (4) Mindenki, aki a bűnt cselekszi, a törvénytelenséget is cselekszi, ugyanis a bűn a törvénytelenség. (5) És tudjátok, ő azért jelent meg, hogy a bűnöket elvegye, és bűn őbenne nincsen. (6) Senki nem vétkezik, aki őbenne marad; aki vétkezik, nem látta őt, nem is ismerte meg őt. (7) Gyermekeim, senki tévútra ne vezessen titeket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amint ő igaz. (8) Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerombolja. (9) Senki bűnt nem cselekszik, aki az Istentől származik, mert az ő magja benne marad; és nem tud vétkezni, mert az Istentől származik. (10) Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: senki nincs az Istentől, aki nem csetlekszik igazságot, és (az sem), aki nem szereti a testvérét. (4) „Mindenki, aki a bűnt cselekszi, a törvénytelenséget is cselekszi." A „bűn" egyes vétkes tettekre vonatkozik. A „törvénytelenség" jelentése nem teljesen világos ebben/ a mondatban. Az bizonyos, hogy János levelében a szó nem kapcsolódik az ószövetségi törvényhez. Krisztus törvény-összefoglalására sem céloz vele a levélíró, mert az Isten- és emberszeretet János számára nem „törvény". Erőltetett az a magyarázat, hogy Krisztus visszajövetelét megelőző elvetemültségről szóló, hagyományos gondolat cseng vissza ezen a helyen (vö. 2 Th 2,1—10). A „törvénytelenség" az Üjszövetségben általában azonos jelentésű a „bűnnel". A görög Ószövetség ismételten használja a bűn fogalmára, legtöbbször anélkül, hogy közvetlen vonatkozásba hozná a „törvénnyel". Itt a levélben sajátos értelemben hangzik: az Isten ellen történő lázadást érzékelteti a szó. A tévtanítók nem tartották súlyos dolog129