Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nak a bűnt a mélyebb istenismeretre eljutott ember életében. Ezzel a könnyelműséggel szemben mondja a levélíró: mindenki, aki bűnt követ el, lázadásban van Isten ellen. Az olvasók gondolatvilága tette szükségessé a rákövetkező megállapítást is: „ugyanis a bűn a törvénytelenség". Tehát: nem más minden egyes bűn, mint lázadás Isten ellen. A vers értelme: a bűnt elkövető ember szembefordul Istennel. Ez nem általános megállapítás, a „mindnyájan bűnösök vagyunk" mondás szokásos értelmében. A gondolat a vétkező keresztyénekre vonatkozik. (5) „És tudjátok, ő azért jelent meg, hogy a bűnöket elvegye A „tudjátok" a hagyományos keresztyén tanítást idézi fel az olvasókban, ahogyan a levélíró néhány mondattal előbb is ismert őskeresztyén tételre mutatott (3,2b). A központi hitigazságot, melyet többször megtalálunk ünnepélyes hitvallásszerű fogalmazásban az Újszövetség lapjain (1 Κ 15,3. Zsid 1,3 stb.), a levélíró János evangéliumának szavaival mondja el (J 1,29). A különbség annyi, hogy ott az egyes szám használata a világ összes bűnterhére utal, itt pedig a többes szám a gondolatmenetben szereplő, egyes elkövetett vétkeket emeli ki. Az „elvenni" az eltávolítás értelmében hangzik. Krisztus megváltó munkájának eredményeként a bűnöknek nemcsak bocsánatát, hanem kiküszöbölését, megszüntetését vallja a levélíró. Hozzáfűzi: „és bűn őbenne nincsen". Ez is őskeresztyén és jánosi tétel (J 8,46). Krisztus bűntelenségét a levélíró további következtetésének alátámasztására iktatja a gondolatmenetébe. A ..bűn" itt már nemcsak egyes bűnös tetteket jelent, hanem az emberi természet romlottságát, bűnös állapotát. A bűn mint egyes vétkes tett és mint lényünket meghatározó valóság váltakozva szerepel egyetlen versen belül: ez jelzi a bűn újszövetségi fogalmának csillámló jelentését, lám azonos író egyetlen mondatán belül is. Krisztus lénye mentes az emberi természet romlottságától, s élete az egyes bűnöktől is. A levélnek ez a megállapítása jelen időben fogalmazódik. A jelen idejű igealaknak nem lehet az az értelme, hogy a levélíró a megdicsőült Krisztus bűntelenségét akarná hangsúlyozni. A levél más helyein is a földön élt Jézus erkölcsi tisztaságát említi. A jelen idejű fogalmazás inkább arra mutat, hogy a názáreti Jézus és a mennyei Krisztus azonosak (lásd 7. v.), a bűntelenség Krisztus lényének sajátja. 130