Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

szonylag korán Jézus páratlan istenfiúságának alátámasztására szolgál ez az íráshely. A zsoltár szavát Jézus feltámadásában látta megvalósulva az őskeresztyénség, ez jelentette isteni létformájának új kezdetét (Csel 13,32—33). Innen már csak egy lépés a gondolatnak a hívőkre alkalmazása: Jézus az elsőszülött sok testvér között (R 8,29). Pál apostol teológiájában az „új teremtés" adja meg a jánosi fogalom előkészítését (2 Κ 5,17. G 6,15). Jánosnál az „Istentől nemzés" képzetét nem lehet csak az egyik (a hellénisztikus-keleti-gnosztikus, vagy az ószövetségi-zsidó-őskeresztyén) fogalomvilágból levezetnünk. A kettő találkozásának eredménye János szóhasználata. A jánosi gondolkozásban a nemzésnek, szülésnek az emberi életből vett képe analógiául szolgál a keresztyén ember isteni eredetének, az Isten és a hivő között fennálló mély, belső kapocsnak, sőt bizonyos fokú lényegbeli azonosságnak megjelölésére. A merész hasonlat, mint a továbbiak folyamán látjuk, annak valóságát érzékelteti, hogy Isten gyermekei vagyunk. A környező pogány vallásos gondolkozás nyelvén teszi érthetővé a keresztyén ember mivoltát, de félreérthetetlenül elhatárolja a misztériumvallások és a gnosztikusok „istenülési" gondolatától. A hivő ember Istentől kapta új létét, ez azonban nem állapot, mintha isteni természetű lények járnának a világon. Inkább olyan adottság, amely cselekvésben valósul meg, tehát feladatot jelent. Cselekedni Isten akaratát, elhagyni a bűnt, hinni Krisztusban és szeretni a testvért (2,29; 3,9; 5,1; 4,7) — ezekkel írja le a levél közelebbről keresztyén létünk isteni eredetét. Kiderül, hogy az „Istentől nemzés" csak más megjelölése az Istennel való közösségnek. Ahogyan az Istennel való közösség a Krisztus-hitben és a helyes életfolytatásban nyilvánul meg, a keresztyén lét Istentől származása is ugyanezekben jelentkezik. így bármennyire Istennel kapcsolatos természetfölötti folyamatra utal a fogalom, aminek a hivő ember részesévé lett, nagyon is valóságos, megfogható tárgyi és alanyi eseményekről szól: az olvasók keresztyénségének kezdetére, az igehirdetés hallgatására és keresztségükre vonatkozik, amelynek eredménye az Istentől teremtett új létük, azaz Krisztushitük, testvérszeretetük, a mindennapi életben való helyes cselekvésük. A vers értelme tehát ez: keresztyén létünk, egzisztenciánk, melyet a Krisztus-hit és a szeretet jellemez, Isten teremtő cselekvése 124