Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

data is nyilvánvalóvá teszi: ..Amint tanított benneteket, maradjatok őbenne". Az „őbenne": Krisztusra vonatkozik. A felszólítás megismétlése a következő versben szintén tanúsítja, hogy itt nem a keresztyén tan megőrzéséről, hanem a Krisztussal való közösségben megmaradásról van szó. A Szentlélek arra „tanította" az olvasókat, hogy az apostoli igehirdetésből eléjük lépő Krisztussal legyenek maradandó kapcsolatban, belső közösségben. A levél írójának ismét sikerült — nem könnyű feladat, ezért is küzd a nyelvvel —. hogy egybekapcsolja a hagyományost az újszerűvel. Ugyanakkor szavai egyszerre több irányú utalást tartalmaznak. A „kenet" a Szentlélek, melynek említése a keresztségre és a keresztyénné lételükkor hallott igehirdetésekre emlékezteti az olvasókat. A Szentlélek maradandó valóság bennük, folytatja megvilágosító munkáját, mellyel a kinyilatkoztatás még ismeretlen területeire vetít fényt lelkükben. Mégis a hagyományos igehirdetésben megismert Krisztust adja és a hozzávaló ragaszkodást munkálja. Az egész szakasznak (18—27. v.) legfontosabb, ismétlődő fogalma: „maradni". Négyszer fordul elő. A szó jánosnál a hűség szemléletes, erőteljes, dinamikus megjelölése. Valamiben, valakiben maradni — „a hűségét jelenti, mellyel a hivő ember a múltban ajándékozottat és a jelenben megragadottat megtartja a jövő számára" (R. Bultmann). A görög szó a hűséget az olvasott szakaszban több oldalról tárja elénk: a keresztyén embernek az Isten igéjéhez való hűsége azzal az Ígérettel rendelkezik, hogy az Atya és a Fiú hűséges marad hozzá (24. ν.). A kinyilatkoztató Szentlélek hűsége a keresztyén emberben a Krisztushoz való hűséget munkálja és várja (27. ν.). A szakasznak a tévtanítóktól történő óvása, melyet a magyarázók vezérfonalául tekintenek, csak a negatív oldal. Ε tíz vers pozitív oldala: a hűség! Isten igéjének, a Szentlélek munkájának, az Atyának és a Fiúnak hűsége a hívőkhöz, s a keresztyén ember hűséges ragaszkodása mindahhoz, amit az igehirdetésben, a hitben kapott, és Krisztushoz, akitől kapta! Most már megérti olvasónk, miért írtunk egyetlen szót az egész szakasz fölé leghívebb címként: „hűség"! 115