Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

2,18—27 magyarázatának összefoglalása A keresztyén tévtanítók fellépése a levél idejében a vég közeledtére mutatott, ök az utolsó idők apokaliptikus alakjának, az antikrisztusnak megjelenési formái. A gyülekezettel szembekerültek, de soha nem is tartoztak igazán a keresztyének közösségébe. Figyelmeztető jelül szolgálnak arra, hogy a látszat szerinti, külső gyülekezet és a valódi gyülekezet nem fedi teljesen egymást. Az olvasók maradjanak meg a keresztyénségük kezdetén kapott tanításnál: higgyék és vallják, hogy a názáreti Jézus a Megváltó. Ez a hit és hitvallás, vagy annak tagadása, különbözteti meg a keresztyénségben az igazi keresztyéneket a többitől, akik nem azok. A Krisztus-hit elutasítása az Istentől is megfoszt, mert Isten csak Krisztussal együtt lehet a miénk. Krisztussal és Istennel közösségben tehát úgy maradhatnak az olvasók, ha az apostoli örökséget hordozó igehirdetéshez tartják magukat. Ebben benne van az eljövendő örök élet reménysége is. Krisztustól Szentlelket kaptak annak idején a keresztségükkor és az arra előkészítő igehirdetésekből. A Szentlélek most is folytatja bennük a megvilágosító munkáját: feltárja az Istenről szóló kinyilatkoztatást teljes egészében. Ne tévessze meg hát őket a tévtanítók hamis állítása az általuk birtokolt mélyebb istenismeretről. Mindenekfölött pedig ne felejtsék: a Szentlélek a helyes Krisztus-hitre vezette őket, maradjanak meg továbbra is a Krisztushoz való hűségben! A végső reménység 2,28—3,3 (28) Nos tehát, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor megjelenik, bátor bizalmunk legyen, és ne szégyeníttessünk meg általa a megérkezésekor. (29) Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek meg azt is, hogy mindenki, aki az igazságot cselekszi, tőle származik. (1) Nézzétek, mekkora szeretetet ajándékozott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk, és azok vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. (2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még 116