Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

vasók nem szorulnak rá, hogy a tévtanítókra hallgassanak. Őket a Krisztustól kapott Szentlélek tanítja, és amit a Szentlélek mond, „igaz", tehát az isteni valóság megmutatása; és nem „hazugság", ami a jánosi nyelvhasználatban az isteni valóság ellentétét je­lenti (lásd 1,6-nál). A „mindenről" hangsúlyos szó. A tévtanítók azzal az igénnyel léptek fel, hogy teljes, mélyebb istenismeretef nyújtanak. Az olvasókban dolgozó Szentlélek nem ad kevesebbet: Isten megismerésének minden kérdésében feleletet kapnak. A „tanítani" szó újszövetségi használatára már az első három evangéliumban jellemző az intellektuális mozzanat teljes legyő­zése, amely pedig a görög világban e fogalom uralkodó képzete. Sőt ez az elméleti jelleg behatolt mind az elgörögösödött, mind a rabbinista zsidóság szóhasználatába. Amikor Jézus „tanít" — Máté, Márk, Lukács evangéliumában egyaránt megfigyelhet­jük —, ez azt jelenti, hogy Isten akarata elé állítja hallgatóit, döntést kíván tőlük, s ebben a döntésben benne van a Jézus sze­mélyével kapcsolatos állásfoglalás. Tanításának elfogadása nem­csak az agyat, hanem az egész embert igényli. János evangéliu­mában ezen túlmenően a szó olyan mozzanatot is tartalmaz, mely súrolja a ..kinyilatkoztatás" fogalmát (8,28; 14,26). Erre a jelen­ségre még nem sikerült nyelvi párhuzamot találni a környező világból. Ügy tűnik, hogy sajátos jánosi alkotás. A szó ebben a jelentésében -— és ez az eset a levél most olvasott mondatában is — azt a benyomást ébreszti, hogy közvetlen sugallatról van szó (Κ. H. Rengstorf). A „tanít" helyett jobb lenne a Szentlélek mun­kájára vonatkozóan a „megvilágosít" fordítás. Azért nem hasz­náltuk, mert az első helyen a tévtanítókra értendő a szó a vers­ben. s ezt csak a „tanít" igével fordíthatjuk. Nem új vallásos nézetek belső felvillanására érti, sőt éppen ilyennel állítja szem­be János a Szentlélek megvilágosító munkáját. A Szentlélek nem újfajta, hanem a hagyományon alapuló, az őskeresztyén hittar­talmat hordozó, a gyülekezeti igehirdetésből vett Krisztus-hitet ébreszti, mélyíti. A Szentléleknek a keresztyénekben folytatódó kinyilatkoztató munkája kétféleképpen is kapcsolódik a törté­nelemhez: Jézus történetét eleveníti meg, és az igehirdetés szol­gálatának történeti folyamatosságában munkálkodik. Hogy erről, és nem külön, új, egyéni kinyilatkoztatásokról van szó a Szentlélek megvilágosító tevékenységében, nemcsak a meg­rajzolt összefüggésből következik, hanem ezt a vers utolsó mon­114

Next

/
Oldalképek
Tartalom