Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

lemzi a tévtanítókat. „Hazugságuk", „tagadásuk" tartalmát is megmondja: nem hiszik és vallják, hogy a názáreti, a földön járt Jézus a „krisztus". Ε szó itt nem tulajdonnév, amint az őskeresztyénség és János is legtöbbször használja: „Jézus Krisztus", hanem köznév, bár a szerző páratlan értelemben alkalmazza Jézusra. Ezzel a szóval fordítja János evangéliuma a „messiás"-t (1,41; 4,25). A levél nem az ószövetségi és késői-zsidó messiás gondolathoz kapcsolja a szót, hanem Jézus megváltói személyét jelöli vele. Azonos jelentésben használja az „Isten Fia" névvel (amint a 22—23. vers szóhasználatából is kitűnik). A „krisztus" Jézusnak Istentől való küldetését, kinyilatkoztató, megváltó szerepét jelöli. A szó összecseng a „kenet"-tel, hangzásban és tartalomban. (A „kenet" görögül chrisma. A „messiás" — héber és arám szó görögösített formája — azt jelenti: a felkent.) A kenet, a Szentlélek — melyet a Felkenttől kaptak — a Felkentben való hitre vezeti el a keresztyéneket: így csillan át a szavak egybejátszó varázsa a sorokon. A földi Jézus isteni lényének és megváltó szolgálatának, azaz a jánosi értelemben vett „krisztus" voltának kétségbevonása jellemezte a levélíró korának keresztyén tévtanítóit. Ezért mondja róluk: „Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút". Megállapítását magyaráznia kell, mert a gnosztikus keresztyének nem tagadták az Istent. Hozzáfűzi tehát a levélíró, hogy a kettőt nem lehet egymástól elválasztani: (23) „Senkiben, aki tagadja a Fiút, nincs az Atya sem". (A szó szerinti fordítás magyartalan, de ismernünk kell az eredeti szöveg értelmének megragadásához: „Mindenki, aki tagadja a Fiút, az Atyát sem bírja".) Istent bírni — ez az erős kifejezés csak itt és János második levelében fordul elő (9. v.). Megfelel a Jánosnál szokásos „Istent ismerni", vele közösségben lenni fogalmának, csak még határozottabban fejezi ki az Istennel való közösség hiánytalan valóságát. Félreértéstől nem tart az író, hiszen Istennel nem rendelkezhetünk, ő nem lehet a birtokunk, ez nyilvánvaló az egész jánosi gondolatvilágból. A szóhasználatot a levélíró talán gnosztikus ellenfeleinek szájából veszi, hogy vitázzon velük. Hiába hivatkoznak ők Isten bírására, hogyha Jézust nem vallják megváltójuknak. Istennel kapcsolatba kerülni és nála megmaradni, nem lehet Jézus nélkül. A „tagadni a Fiút" — egyaránt jelenti a Krisztus-hit hiányát és Krisztusról szóló tanítás nyilvános elutasítását. 110