Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Ugyanezt pozitív oldalról is megvilágítja: „aki vallja a Fiút, az Atya is az övé". Az eredetiben itt is Isten bírásáról van szó. (A görög nyelv „bírni" igéjét a magyarban kétféleképpen fordíthatjuk Istennel, Krisztussal kapcsolatban: „benne van", „az övé" az Isten. A két fordítási lehetőséget váltogatva használom. Lásd 2 J 9-et is.) A „vallani, vallást tenni" ige görög megfelelőjének János leveleiben sajátos jelentése van. Már találkoztunk vele a „bűneink megvallásánál" (1,9). Krisztussal kapcsolatban a benne való hitet és ennek ünnepélyes kijelentését tartalmazza. Ez a szóhasználat már a korai hitvallásképződés területére visz bennünket: a Krisztusra vonatkozó téves tanítás elutasítását, a helyes Krisztushit hirdetését jelenti vallástétel formájában. Lesz alkalmunk még határozottabban megfigyelni ezt a levélben (4,2—3). A gnózis ellen folyó harcban alakult ki a szó vázolt jelentéstartalma, amint éppen János levelében tapasztaljuk, de megőrizte eredeti kultikus, liturgikus jellegét is, mert Krisztus személyének és művének elismerését s magasztalását jelöli. „A Fiút vallani" — egyszerre jelenti a Krisztus-hitet, Krisztus magasztalását, a Krisztusról szóló hittétel elfogadását és nyilvános kijelentését, mégpedig a keresztyének között fellépő téves Krisztus-tannal szemben. Ebben a versben is megfigyelhetjük az ellentéttel dolgozó fogalmazást („tagadja" — „vallja"). Nyelvi és gondolatritmus alapján négysoros strófa bontakozik ki a szövegből. Az ellentétpár értelme: a láthatatlan Isten csak a kinyilatkoztatást hozó Jézus Krisztus által, a Krisztusba vetett hitben érhető el. Krisztus megkerülésével nem lehet Istennel valóságosan találkozni. (Vö. J 1,18; 14,6-7.) (24) „Ti tehát" —, az olvasókhoz fordul ezzel a megszólítással, amely nem tartozik bele a mondatszerkezetbe (nyelvtani meghatározással: anakolutia, következetlen mondatfűzés). A gondolatritmus hozta magával: a „Ti" kiemelésével elválasztja és szembeállítja az előző és a most következő gondolatot. Ezért a fordításban gondolatjelet és kettőspontot tettünk utána: „—: amit hallottatok kezdettől, maradjon meg bennetek". Az olvasók őrizzék meg továbbra is a hagyományos tant, amelyet a keresztyén igehirdetéssel történt találkozásuk óta ismernek. A keresztyén gnózis veszélyével szemben,, az őskeresztyénségtől örökölt tanításhoz való hűséget kívánja a levélíró. Rendkívül érdekes és tanulságos, 111