Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

keresztyén gyülekezethez tartozik. Ma úgy mondhatnánk: a hivők közössége nem azonos az egyházzal. Hasonló gondolatot találunk másutt is az Üjszövetségben (R 9,6b. Mt 13,28. Különösen megdöbbentő élességgel: J 6,70—71). A levél írója a belső gyülekezeti válságban, a Jézusról más meggyőződést vallók elszakadásában Istennek azt a szándékát sejti, hogy emlékeztesse a hivő keresztyéneket a fel nem oldható feszültségre: a Krisztusban igazán hivők határvonala nem esik egybe a keresztyének külső közösségével. A levél mutatja, hogy a gyülekezetből nőtt gnosztikusok nem fordultak szembe a keresztyénséggel, sőt azon a véleményen voltak, hogy ők a mélyebb, igazabb keresztyének. A helyes keresztyén hit és az eretnekség sokkal bonyolultabb képet nyújt az első század végén, mint sokáig a kutatók gondolták. W. Bauer érdeme, hogy rámutatott (1934-ben): nagyon jelentős volt az eretnekség a fiatal keresztyénség egyes földrajzi területein, sőt több esetben megelőzte az igazhivő egyház kristályosodását. Még ha nem lehet is minden további nélkül eretnekségnek mondani különböző területeken a keresztyénség kezdeti fokát, s a kutató által feltárt jelenséget inkább a keresztyén gyülekezetek körében végbemenő integrálódási folyamatnak nevezhetnénk, annyi kétségtelen, hogy komolyan számolnunk kell a fiatal keresztyénség egyes területein — későbbi szemmel nézve — „eretnek" hitbeli felfogások kavargásával, hatóerejével, súlyával. Ez főként János harmadik levelének tükrében lesz figyelemreméltó kérdés. János első levele nem mutatja a tévtanítás számbeli fölényét, de nyilvánvalóan jelzi vonzóerejét és jelentőségét. A gnózis vándortanítók révén terjedt, erre a második levélnél figyelünk fel. A szóban forgó vándortanítók magukat keresztyénnek valló prédikátorok voltak, és tanításuk a gyülekezeteken belül vert gyökeret. Az így fellobbanó tanbeli és hitbeli küzdelemnek vagyunk tanúi János leveleiben. Az erőviszonyokat nem szabad jelentéktelenítenünk: egyes területeken a helyes keresztyén hit élet-halál harcáról volt szó. János első levele is világosan jelzi a gnosztikus eretnekség ütőképességét és súlyát olvasói között. (20) „Nektek azonban" — fordul az olvasókhoz — „kenetetek van a Szenttől". A „Szent" vonatkozhat Istenre vagy Krisztusra. János evangéliuma a szót egy alkalommal Jézusra használja, egy alkalommal pedig Istenre. Jézusra vonatkoztatva azt jelenti, hogy 107