Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Névelő nélkül mondja: „antikrisztus jön". (A „jön" végvárással kapcsolatos szó: fellép, megjelenik.) Nyomban alkalmazza saját jelenére, átvált többes számra: „most sok antikrisztus támadt" (szó szerint: lett). A levélíró szemében az antikrisztus nem személynév, nem tulajdonnév, hanem köznév: azonosítja korának gnosztikus keresztyén tévtanítóival. Amikor tehát az Újszövetségben első alkalommal kristályosodik határozott, világos névvé a keresztyénség apokaliptikus váradalma, abban a pillanatban elveszíti mitikus jellegét, összetörik az óriás méretű, történelminek képzelt kísértetalak, s egyszerű megjelölésévé, tartalmi meghatározásává válik a korabeli téves hitű gnosztikus prédikátoroknak. Ugyanakkor megmarad az őskeresztyén gondolkodás, mely a jelent az utolsó időnek tekinti: „ebből tudjuk, hogy utolsó óra van". Így olvadt bele a levél gondolatvilágában az antikrisztus alakjába az őskeresztyén apokaliptikus várakozás, mely „hamis krisztusok" és „hamis próféták" fellépésével számolt, akik a visszatérő Krisztusnak álcázzák magukat (Mk 13,21—22). A sok antikrisztus, éspedig ilyen időszerűsített keresztyén tévtanító alakban, János első levelének jellegzetes alkotása. Végeredményben ez is abba az irányvonalba mutat, amelyen a jánosi teológia halad: az eszkatológiát a jelen valóságos részévé teszi, s elkerüli az apokaliptika mitikus vonásait. (19) „Közülünk indultak el" — a szóban forgó gnosztikus keresztyének tehát a gyülekezethez tartoztak. ..De nem voltak közülünk valók": igazában nem tartoztak Jézus Krisztushoz és az ő egyházához. „Mert ha közülünk valók lettek volna, közöttünk maradtak volna": a közösség megszakítása szolgál jelül, hogy a Krisztusban hívőkhöz való külső hozzátartozásuk csak látszat volt. A levélíró szerint a Krisztusba vetett igazi hit elválhatatlanul belekapcsol az apostoli hagyomány alapján ezt a hitet vallók közösségébe. Nincs szó egyházi szervezetről, az „egyház" szó sem bukkan fel, valójában mégis a szentek közösségének látható körére mutat: azon kívül nincs keresztyénség. A levélíró azonban nem köti a keresztyének közösségét korai-katolikus módra a gyülekezeti püspökséghez, hanem a Krisztus-hit tartalmához. A gnosztikusok kiválásában magasabb rendű cél megvalósulását látja: „de (azért történt ez), hogy nyilvánvalóvá legyen: nem mindnyájan közülünk valók". Nem mindenki keresztyén, aki a 106