Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

tyén hagyomány időszerű alkalmazásával mutat rá: „s amint hallottátok. hogy antikrisztus jön". János az olvasók előtt ismertnek tételezi fel az antikrisztusra vonatkozó tanítást. Megnevezése az Űjszővetségben viszont csak János első és második levelében fordul elő. Maga a szó („ellen-krisztus") hellénisztikus keresztyén körökben keletkezhetett; lehet, hogy a szerző használta először, ezt nem tudjuk. A képzet hátterében a késői-zsidó apokaliptika húzódik meg. Dániel könyvében jelenik meg az antikrisztus ószövetségi előképe (7,24—25; 8.23; 9,26: 11,21 és köv. versek). Történeti személyiség körvonalai rejlenek mögötte. Krisztus előtt 175—164 között uralkodó szír király, IV. Antiochus Epiphanes pogány hitet akart a zsidóságra kényszeríteni. Az őskeresztyénség gondolatvilágában Dániel könyvének ez az alakja Krisztus ellenfelévé vált (2 Th 2,3—10). Márk evangéliumában az utolsó idők során megjelenő „pusztító utálatosság" (13,14) nemcsak az említett szír uralkodó által a jeruzsálemi szenthelyen felállított Zeusz-oltárra céloz a messzi múltban, hanem az őskeresztyénség idejére eső hasonló eseményre: Caligula római császár Krisztus után 40-ben rendelkezést adott ki, hogy a jeruzsálemi templomban állítsák fel a szobrát. A helytartó továbbította hozzá a zsidóság tiltakozását, de izgalmas hónapok következtek: végrehajtják-e a császár rendeletét, melynek következménye véres összecsapás lett volna? A császár váratlan halála miatt ugyan elmaradt a zsidó hitet meggyalázó lépés, de a feszült téli hónapok emléke benne élt az emberekben. Márk evangéliuma írásakor ennek mintegy csak húsz esztendeje lehetett. Az esemény tükröződik Márk apokaliptikus leírásában (Grundmann). A megnevezés akkor még nem alakult ki, de a fiatal keresztyén igehirdetés a késői-zsidó apokaliptika hatására számolt egy magát Istennek tekintő királylyal (vö. Jel 13,1—10). A messiási háború képe különösen jellemző a Holt-tengeri Tekercsek gondolatvilágára. Ez a háborús vonás a keresztyénségnél nem jött elő. S a messiás ellentétéről csak a keresztyénség tudott. János első levele nevet ad a keresztyén hagyományból átvett apokaliptikus alaknak. Ez a név hűségesen kifejezi a képzet belső tartalmát. Ezért mondja „antikrisztusnak", „ellen-krisztusnak". Ugyanakkor azonban János nem mitikus fényben elképzelt történelmi személyről beszél. Nála nem szerepel „az" antikrisztus. 105