Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon 7. fejezet

Ezt a végső időt, Krisztusnak az ilyen visszajövetelét tárja elénk az apokaliptika ezerszínű eszközeivel a Jelenések könyve, az egyházi művészetek minden ága. Ez utóbbiak közül hozzám Celanói Tamás (12-13. sz.) „Dies irae, dies illa" kezdetű himnusza áll legközelebb, és azok a latin egyházi gyászmisék, amelyek ezt a himnuszt is magukban foglalják, és amelyeket Mozart, Verdi szólaltatnak meg a maguk Requiemjében. Nekünk ez a könyörgés a 495. és 496. énekünk, és mindennapi imádságunk - kell hogy legyen: „Ama nap a harag napja, A világot megolvasztja: Ez a próféták szózatja. Mind remeg majd holt meg élő, Hogyha eljön az ítélő, Minden tettet számonkérő. Immár a könyv tárva-nyitva, Ahol nyilván föl van írva Minden ember szíve titka. Ami itt van elrejtetten, Kiviláglik akkor rendben, Nem marad bűn büntetlen. Én szegény, ott szót hogy ejtek? Kárhozattól ott ki ment meg, Ahol mindenek reszketnek? Mennynek, földnek szent Fölsége, Népek örök üdvössége, Rejts irgalmad tengerébe! Édes Jézus szánj meg engem, Aki jöttél énérettem, Tartsd meg ama napon lelkem! 65