Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)
Ők is csak magukat mentették meg igazságukkal 14,12-23
Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam. (23) Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nemhiába tettem mindazt vele - így szól az én Uram, az ÚR! Az ember az idézett szöveg első olvasásakor nagyon hajlamos arra, hogy belefeledkezzék a részletekbe. Belefeledkezzék abba, amit jól ismer. így önkéntelenül feltűnhet, hogy a közbenjáró könyörgésre ott van Ábrahám példája, aki Sodorna megmenekülését próbálja meg kieszközölni Istentől (lMóz 18,16-33); magától feltűnhet, hogy a pusztulás eddigi formái - éhség, fegyver, dögvész - mellett (5. fejezet) megjelenik egy negyedik is: a vadállatok. S - végül - ismerős előttünk Noé, Dániel és Jób neve és élete is, amely tény szintén arra biztatna minket, hogy előbb ezekkel a részletekkel foglalkozzunk. Foglalkozzunk, akkor, amikor ezek, csak illusztrációk egy olyan nagy kérdéscsoport isteni megválaszolásában, mint: ki menekül meg a pusztulásból; van-e kollektív - tehát mindenkire kiható - büntetés; tovább lehet-e hagyományozni, amúgy automatikusan, a kegyességet, a hitet? Ezek a kérdések minden korban foglalkoztatták az embert és foglalkoztatják ma is, nehéz próba elé állítva a mindenkori válaszadót. Különösen is nehéz próba volt ez a sajátságosan ószövetségi kegyesség- és gondolatkörben élők számára. Az volt, mert ez a kegyességi gondolatkör abból indult ki, hogy mivel Izráel egésze Isten választott népe, az ember, az egyén csak e közösség tagjaként hihet igazán, maradhat életben; és fordítva: a közösség bűneinek büntetését minden egyes tagjának el kell viselni. Ezen teológiai irányzat előtt tehát csak közösségi hit, közösségi kegyesség, közösségi megmenekülés létezik, és ebből következően a büntetés is kiterjed a közös bűnöket elkövető kollektíva minden tagjára. Ezzel a gondolattal élni, hinni és megbarátkozni nagyon nehéz volt (és maradt) azoknak, akik semmilyen formában sem tudták felvállalni a közösségi bűnhődés és büntetés - különben sokszor nagyon általánossá lett és nagyon kegyetlen - gondolatát és gyakorlatát. Nyilvánvaló, hogy a próféta kortársai között is voltak ilyenek, és most Isten az ő kérdésükre ad nagyon egyszerű és egyértelmű választ: 91