Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Nem késik tovább egyetlen igém sem 11-12. fejezet

a megmaradó érték, ők pedig a „fazék", amelyet eléget, megéget a tűz. - Az egyértelmű ítélet: a látomásban az ÚR dicsősége elhagyja a várost (22-23), magukra hagyja annak gonosz lakóit, kiszolgáltatva önmaguknak és az eljövendő ellenségnek, annak kényének, kedvének. - A még egyértelműbb ítéletes következmény bejelentése: az a jelképes cselekedetsorozat, amelyre a tizenkettedik „fejezetben készteti a prófétát Isten, és amelyet szavakkal is - „Én intő jel vagyok a számotokra!" - meg kell erősítenie. Ennek értelme nem hagy semmi kétséget maga után: a jeruzsálemi vezetőknek, gazdagoknak - már, akik életben maradnak - nem marad más hátra, mint az, hogy a vállukra veszik a foglyok szegényes batyuját és maguk is elindulnak azon az úton, amely a szétszóratásba vezet. - Különösen is nehéz életút vár az uralkodóra (12,12-16). Az, amit a 2Kir 25,5-7-ben olvashatunk: „A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérte a jerikói síkságon, mivel egész csapata szétszóródott mellőle. El is fogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, aki ítéletet tartott fölötte. Cidkijjá fiait szeme láttára ölték meg, azután Cidkijját megvakították, majd bilincsbe verték és elvitték Babilóniába." Egy közbevetés: a kételkedő bibliaolvasóban az a benyomás keletkezhet, hogy Ezékielnek a nép sorsára és a király tragikus életútjára vonatkozó látomásait és szavait csak később írta le a próféta vagy írták le, toldották bele a könyvbe valakik. S történt ez akkor, amikor már mindez megesett, amikor minderről pontos képük volt a túlélőknek. Ezt az állítólagos eljárást egy azóta túlhaladott ószövetségkutató irányzat „kegyes csalásnak" szokta volt mondani, ami azt jelenti, hogy mindez igaz volt - csak utólag. Csakhogy a szomorú valóság éppen a fordítottja ennek: a király, a nép vezetői és hangadói „tisztában lehettek szavaik és tetteik következményeivel, mert az Úr mindent előre kinyilatkoztatott, mert Isten mindig előre szól - s nem utólag - a próféták és az igehirdetés által. Szól úgy, hogy válaszút elé állítja a megszólítottakat: a halált választják-e vagy az életet; a jót, a halált és a rosszat: „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért megparancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az URat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelke85