Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)
Nem késik tovább egyetlen igém sem 11-12. fejezet
zéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az ÚR azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek." (5Móz 30,12-18) Márpedig a jeruzsálemiek és a deportáltak tudtak nemcsak erről az igéről, hanem arról is, ami reájuk bekövetkezik, bekövetkezhet, csakhogy az ő válaszuk a kétkedés, a hitetlenség volt: „Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás?!" „Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Sokára teljesedik be a látomás, amelyet ez az ember lát; a távoli jövőrőj prófétál ő. Ezért mondd meg nekik: így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok - így szól az én Uram az ÚR." Látszólag Ezékiel személyes kudarcáról van szó, amikor számon kérik tőle, hogy nem teljesülnek be látomásai, de csak látszólag van így. Csak látszólag, mert az igazi vesztesek azok lettek, akik megpróbálták „kitolni" vagy semmibe venni Isten ítéletét. A mi korunk levegőjében is van valami hasonló. Van, mert miközben ismerjük és az egyházban hirdetjük is Isten ítéletes igéit, miközben a szemünk, a tudatunk pontosan nyomon követheti cselekedeteink balvégzetű következményeit, magunk is gyakran azt hangoztatjuk, hogy a próféta a „távoli jövőről prédikál", és még gyakrabban elfeledkezünk arról, hogy Jézus Krisztus bármely pillanatban visszajöhet ítélni eleveneket és holtakat. Figyeljünk ezért az intő szóra: Isten egyszer megítélte a mi nemzedékünket és nemzedékünk egyházát, és úgy, hogy abból a jelenünkre, a jövőnkre és a végső jövendőre nézve egyaránt levonhatjuk a tanulságokat. Levonhatjuk a tanulságokat úgy, hogy bennünk és rajtunk is valóra válhat, valóra kell hogy váljék az a két ígéret, amelyet a 11,14-20-ban olvasunk. Az, hogy az ÚR népének a szétszóratásában a szentélye lesz, és az, hogy új szívet ad neki. - A jeruzsálemi templomot elhagyó, elpusztító Isten követi a szétszóródott népét. Követi úgy, hogy ahol ez a nép vagy annak egy maroknyi csoportja megtelepszik és hitben, igazságban él, ott lesz, ott van maga az Úr. Az Úr, aki így nincsen helyhez kötve, nincs egy építménybe zárva - ez Ezékiel, majd második-Ézsaiás 86