Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Siratják Tammúzt 8. fejezet

20 Abban a hónapban, amely élete éveinek nem vetett véget, Azon az úton, amely véget vet az emberek életének, amely az embereket nyugalomra vezeti, Jajpanaszára az úrnak! A távoli fold démonának, akik láthatatlanok. Meddig (enged még váratni magára) a magzat, aki meg van kötözve, Meddig a természet, amely meg van béklyózva, 25 Az én rendelkezésem (?), amit lebecsültek úgy, hogy a pásztor elpusztítva idekerült, Az ország törvénye, amit nem tartottak meg? Kiment ő az ékes-házból, A démon is kijött onnét. Jaj neked, hős Umanacu, Jaj neked, én férfiúm, én Damu istenem, Jaj neked, Umunmucida isten gyermeke, Jaj neked, Nagar, a háló ura, Jaj neked, Kadi isten, Idesuba (a gyönyörű arcú), Jaj neked, én mennyei siratom, Jaj, neked, Amausumgalanna (a mennyek úrnője), Jaj neked, Mutinana (mennyei szőlőtőke) anya fivére, Ifjúkorában egy elsüllyedt hajóban feküdt, Mint felnőtt korában gabonába merült alá és abban feküdt, A déli szélben, az orkánban feküdt, ... nyugovóra sohasem hajtotta fejét. (Itt hiányoznak sorok.) Aki ... vizet nem ivott, Aki ... kenyeret nem evett, Akit ... Gallu gúzsbakötött, Annak ..., aki Gallut kötötte gúzsba ... az ő rabtartója (?) ... az ő gyilkosa (?), ... a déli vihartól nyugtalanítva, egyedül fekszik itt. (Idézett mű: 270-271. lapok.) De hogy ki is volt ez a Tammúz, vagy pontosabban: kinek hitték, arról Prőhle professzor tájékoztathat bennünket: „Istár (istennő) párja Tammúz, sumér néven: Damu-ziabzi: a tenger mélyének fia, vagyis Ea (istennő) fia. Nem szokták a nagy istenek közé sorolni, mégis régi időktől fogva népszerű isten. Az alvilág és az üdvözültek világának az istene lehet eredetileg (Ea mennyei óceánjában van az üdvözültek szigete), de emellett a termékenység istene is. Ezzel függ össze az, hogy szeretik a nyáj 69