Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Siratják Tammúzt 8. fejezet

pásztorának, pásztornak nevezni. Egyébként ő személyesíti meg a természet évenkénti körforgását. Ha az alvilágba költözik, elhal a természet, de ha tavasszal kiszabadul az alvilágból, akkor újraéled minden. Már 4000 körüli időből találunk feljegyzést Tammúz ünnepéről, amelynek egyik legfontosabb eleme Tammúz siratása. Az ünnephez tartozó mítosz szerint Istár az ő menyaszszonya, akivel tavasszal eljegyzi magát, de nyár derekán elszakad szerelmesétől, szerelme vagy vadkan öli meg, elköltözik az alvilágba: ekkor tartják a Tammúzsiratást. Istár sirató asszonyai siratják, de a nép is vele tart. Még Jeruzsálemben is elterjedt ez a szokás: Ez 8,14,17; a zsidók ma is Tammúz^hónapjának nevezik a nyári hónapot. Egy ilyen sirató szöveg: 'Ó, Tammúz, pásztor és úr, Istár férje, az alvilág istene, a pásztorlak ura, pásztor! Olyan tamariszkus vagy te, amely nem kapott vizet a kertben, amely nem örvendezett az öntözőcsatorna partján: olyan fűzfa vagy, amelynek kitépték gyökerét, olyan fű, amely nem kapott vizet a kertben.' (Idézet sumér időből!) Istár megsiratja Tammúzt, ezután keresésére indul és lemegy az alvilágba. Fenyegetésekkel követeli bebocsátását. Hét kapun kell áthaladnia. Mindegyiknél elveszti egy ruhadarabját. Végül mezítelenül érkezik az alvilág istennőjének birodalmába. De most már ő is annak a világnak a törvénye alá esik és annak a világnak a foglya, ahonnan nincs visszatérés. Az alvilág istennője megbotránkozással fogadja őt. Haragjában a pestis istenét küldi ellene. De mióta Istár az alvilágban jár, a földön megszűnt minden nemzés és növekedés. Az istenek tanácsrajönnek össze és egy furulyást küldenek az alvilág istennőjéhez, akit Ea erre teremtett. Ez furulyával úgy elbűvöli az istennőt, hogy kénytelen Istárt az élet vizével meghinteni és szabadon bocsátani. A mítosz nem beszéli el, hogyan szabadul meg Tammúz, de a tavaszi ünnepeken mégis az alvilágból szabadulását ünneplik nagy örömmel. így énekelnek: 'Nagy úr a Tammúz! Újra felnyitotta szemét. Szava újra elővarázsolta a termékenységet.'" (Idézett mű: 11-12. lapok.) A mi templomainkban nem tisztelnek „idegen isteneket", a nyári hónapok egyikét sem nevezzük Tammúzról (legfeljebb egy istennőről - június két, istenként tisztelt császárról - július, augusztus), de hogy mi van bennünk, azt csak a szíveket vizsgáló 70