Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Ezékiel - az író, a költő, a reménység és az élet prófétája

és egyházunkat megpróbáló időszakában - azt is látták, hogy Isten igéjének nemcsak Izráel történetében és nemcsak a magyar nép 16. századbeli válságában, hanem az egyháznak a második világháború utáni történetében is megdöbbentően azonos volt az ítélete, realitása, vigasztalása és útmutatása. De erről legyen szabad majd másutt szólnunk, és most maradjunk meg annál a kérdésnél, hogy Ezékiel valóban „néma" próféta lett volna, „aki akkor szólal meg s kezd el vigasztalni, amikor Jeruzsálem elestének a hírét meghozzák nekik"? A maga, a nemzete - talán protestáns egyháza - sorsán, jövőjén töprengő, a saját magáért, a közösségéért aggódó és mindebből reménységes kiutat kereső, reménykedően együttérző bibliás ember megállapítása pontos. Pontos, mert Ezékiel többet hallgatott, mint szólt volna; három évtizedre terjedő szolgálatában inkább csöndben maradt, mintsem hangos; magányában élte meg Istent és annak kinyilatkoztatását, és csak később, nagyon ritkán nyílt szóra a szája. Minden benne ment végbe - a magánélet, a sajátságos közösségi lét, a hit és hitetlenség szorongató problémái csakúgy, mint vallásos, nemzeti hovatartozásának megkérdőjelező, sorsfordító eseményei. így történt, mert egyértelműen művész: író és költő volt! Az, akinek szavait, kijelentéseit, jelképes cselekedeteit lehet elemezni, magyarázni, helyesbíteni és még sok mindent lehet velük csinálni, de a titkot: hogyan, miért, miképpen (mint a legnagyobb művészeknél) lehetetlen megfejteni. De hogy ne szaporítsuk az amúgy rövidre szabott szót azzal, hogy az írók, a költők munkásságának, tevékenységének és műveiknek - általánosságban és részletekben is érdekes, de gyakran meddő - vizsgálatába bocsátkoznánk, mondjunk csak annyit, hogy ők nemcsak a „valódit" (a valóságot), hanem az „igazit" (az igazságot) látják, fejezik ki, láttatják meg és ábrázolják. Ebben a vonatkozásban szinte nincs is számukra idő vagy tér, távolság vagy határ; láthatatlan vagy meglátható; kifejezhetetlen vagy kimondható - minden egyre megy: kimondani a kimondhatatlant, megláttatni azt, amit vagy akit soha senki se látott, képviselni azt az akaratot vagy törvényszerűséget, amit az emberi elme be nem fogadhat, se be nem láthat. Ezért - szerintem - minden olyan feltételezés, hogy Ezékiel a 6