Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon 7. fejezet

cselekedeteit cselekszi, hanem azok ellenkezőjét; hogy önmagát jobban szereti, mint a felebarátját, ami a törvény summájának, egészének a megsértése. Az, amiért Ezékiel látomásában felrémlik a harag napjának sokféle iszonyata (az eladó és a vevő egyaránt vesztes lesz, mert a pénz is és az áru is elvész; a pusztulás; az ezüst és az arany, a kincsek elvesztése; az éhség; a szentély kifosztása; hogy békét keresnek, de hiába; az, hogy a prófétánál hiába keresnek látomást, a paptól és a véntől hasztalan kérnek tanácsot; hogy a király gyászolni fog, és az ország népének megbénul az ereje), annak az oka (a bálványimádás mellett) a gazdagság. Az, amit így olvasunk: „... mert ez a látomás minden gazdagságra vonatkozik... (13. v.). „...izzó haragom elért minden gazdagságot..." (14. v.) 3. A gazdagság és a szegénység ószövetségbeli megítélése igen ellentmondásos, mint ahogyan az az egyház történetében és jelenében is. A gazdagság a babiloni fogság után keletkezett bölcsességirodalomban Istennek a kegyeséletű embernek adott áldása (Péld 10,22), a szorgalom eredménye (Péld 12,27), az istenfélelem anyagi jutalma (lásd: Jób könyvének ide vonatkozó részeit). A gazdagságnak ugyan vannak kísértései (Péld 28,11), és az ilyen szemlélet alapján megmagyarázhatatlan elemei (Zsolt 73,12), de ez a teológiailag is megalapozott vélemény egyik elemévé lett a judaista kegyességnek csakúgy, mint az európai polgárság protestantizmusának. Ugyanez a teológiai-kegyességi irányzat a szegénységet az elkövetett bűnök miatt Isten büntetésének mondja (Péld 6,9-11; 10,4; 21,17; és ismét csak Jób könyvének alapkérdései). A Törvény és a próféták azonban egészen másképp látják a gazdagság és a szegénység, s az ezekkel összefüggő szociális kérdéseket, mint ez a nagyon vulgáris és olykor nagyon erőszakos „kegyetlen-kegyesség". Másképp, mert a régebbi hagyomány a gazdagságot és a szegénységet is Istentől valónak tartja (lMóz 13,15; 26,3; 28,13; lSám 2,7), a Törvény pedig egyértelműen a szegény, az elszegényedett ember javára intézkedik (2Móz 23,6; 5Móz 15,11; a szombati vagy a jubileumi évi adósságelengedés, amelyre négy igehelyet is fel lehetne sorolni). S mindezen igék 62